A magyar Bershka :p

Vágyni a szépre, vágyni a jóra, vágyni a másra és vágyni a vágyra.

SZÉPSÉG ÉS VÁLTOZATOSSÁG (Füst Milán)

Ha valakit arra ítélnének, hogy negyven évig egyebet sem szabad néznie, mint, mondjuk, mindétig a világ legszebb hegyeit vagy virágoszöld mezejét, akkor aligha képzelhető el, hogy még mindig szépnek tudná tartani. De ha valaki valamely füstös, piszkos városból érkezik oda, ahol túl sokáig kellett tartózkodnia… Vágyott az illető a zöld hegyek után? Még az se biztos, hogy ilyen vágy kialakult benne. Azt az egyet viszont bízvást fel lehet tételezni róla, hogy egész szervezete a változás okozta ingerek után vágyott: a füstös város után más ingerek kellettek néki, s íme, a zöld hegyek vagy mezők meghozták szemeinek s egyéb érzékeinek ezt a változást. Ha a tetszésben semmi ilyen elem nem volna, ha a változó ingerek szükségszerű kívánságai nem hatnának közre ebben is bennünk, akkor valamely művész remekét például akármeddig s akárhányszor nézhetnők meg – mondjuk, tíz évig naponta tízszer –, s mindétig egyforma tetszést kellene hogy keltsen bennünk. Csakhogy tudjuk, hogy ez nincsen így.

Kép: Igor Morsky

hogy ez mennyire jó...

Tudom, hogy eljöttél
Tudom, hogy itt vagy
Valahol a fényeken túl
Tudom, ha ismernélek
Megőrülnék érted
Tudom, hogy tökéletes a tested
És hibátlan a lelked is
De te magadat mégis
Nyomoréknak érzed
Tudom, hogy lehallgatod néha
A telefonodat
De nincs benne semmi érdekes
Tudom, a tükörbe nézel
És ott se látsz semmit
De én nem akarom hagyni
Hogy megint kétségbe ess

Rádióaktív rádió
Tévé, hülye tévé
A napjaid megint összeállnak
Egy elhomályosult évvé
Nem élhetsz az emlékeidből
Mert nem történt veled semmi sem
Azt hazudnak neked, amit akarnak
Nem lenni nem jó
De nem jobb lenni sem

Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra 2x

De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!

Ha nem akarod hallani azt, aki oktat
Mert véletlenül tudod
Hogy egy utolsó szemét
Ha azt gondolod róla
Hogy pofázhat és szophat
Fogd be a füledet
Vagy hallgasd ezt a zenét
Ha eleged van abból
Hogy senki se tudja
Hogy mit kellene csinálnod
Hogy jobb legyen a kedved
Mégis mindenki okos
Mert azt hiszi magáról
Fogd be a füledet
És hallgasd meg a csendet
Ha zavarni akarnak a depressziódban
Ha meg akarják mondani
Hogy mikor hova állj
Fogd be a füledet
Hallgasd meg a csendet
És ha szét akarják törni
Üvöltsél, hogy fáj!

Fáj!

Ha megkérdezik tőled
Hogy hova-hova-hova
És te nem akarod tudni
Vagy nem tudod a választ
Fogd be a füledet
Csukd be a szemedet
Távolíts el mindent
Ami erőszakot áraszt
Ha össze-vissza tapogatnak
Kiváncsi kezek
Mert nem tudják
Hogy téged simogatni kell
Robbantsd ki magadat
Élvezd az agyadat
Veszítsd el a tested
És csak befelé figyelj
Ha játszani szeretnél a játékaiddal
De azt látod
Hogy mindegyiket tönkretették végleg
Találj ki újakat, szopjad az ujjadat
Rugdoss és üvölts
És ne őrülj meg, kérlek!

Fáj!

Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra 2x

De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!

Na, te csak ne vedd el tőlem azt
Ami az enyém
Na, vedd le azt a konyhakést
Az ereidről, kérlek!
Ha vérbe fagyva talállak
Az ábrándjaim helyén
Én megutálom magamat
De megutállak téged is
Na, csinálj szépen valamit
Kösd le gyorsan magadat
Nyúlj inkább a bugyidba
Vagy írj te is egy verset
Nekem nem jó érzés az
Hogy te ott térdig húgyos budikba'
Egy konyhakéssel nyiszáljad
A halhatatlan lelked!

Fáj!

Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra 2x

De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!

Na látod
Túl vagy az egészen és itt vagyunk
Egészen egészben, egészen közel
És hogy te kizuhanj a képből
Amíg engem egy gépből
Hallgatsz, azt felejtsd el
Tudod te is simogatni magadat
És élvezni az agyadat
Neked használ az is, ami árt
És nagyon okosan tetted
Hogy elhoztad a test
Mert tudod
Hogy nekemszükségem van rád.

Tudod mi leszek ha nagy leszek?

Kérdezi Boróka.
Mondom neki, hogy nem, áruld el. :)
Erre ezt válaszolja:
- Ha nagy leszek királykisasszony leszek, Nimród pedig vőlegény. És any te is királykisasszony leszel, csak nagy.
Okééé :D

Miért?

Mostanában egyre gyakrabban hallom azt, hogy:
- Segítek, mert soha nem tudhatom, hogy mikor szorulok én is a segítségére.
Először elengedtem a fülem mellett. Aztán a napokban egyre többször hallottam ugyanezt különböző emberektől, különböző helyeken, helyszíneken. Így akarva, akaratlanul szöget ütött a fejemben, s elkezdtem kicsit filózni ezen. Hiszen amúgy szerintem MINDEN okkal történik, nem hiszek a "véletlenekben". Legyen szó egy félfüllel elcsípett mondatról, vagy éppen egy személyről akit "véletlenül" életünk útjára sodor a sors, vagy bármi másról.
Szóval, miért van az, hogy képtelenek az emberek önzetlenek lenni? Miért van az, hogy cselekedeteink legtöbbjét feltélekhez kötjük. Miért nem vagyunk képesek a feltétel nélküli szeretetre? Miért öli ki ezt belőlünk az idő? Hiszen a gyerekek őszinték, önzetlenek, feltétel nélkül tudnak szeretni...Miért képtelen mindezt az emberek többsége felismerni? Miért kényelmesebb legkezelően viselkedni a gyerekekkel?
Miért nem merülnek fel az emberek többségében ezek a kérdések?

Összegzés

Az úgy kezdődött, hogy a volt osztályfőnököm, P.G. javasolta, hogy a peda licibe iratkozzak be, mert szerinte az nekem való. Persze 1-4 osztályban voltak olyan gondolataim a: "Mi leszel, ha nagy leszel" kérdéskörrel kapcsolatban,hogy: tanítónő szeretnék majd lenni. De úgy akkor, 8. végén ezt valahogy már nem vettem annyira komolyan. Hiszen akkor jött az első szerelem, s kisebb dolgom is nagyobb volt annál, hogy ilyesmivel foglalatoskodjak.
Beiratkoztam, elvégeztem. Mentem versenyvizsgázni, de én túl naív voltam ehhez az egész tanügyis dologhoz, persze a szüleim tudták, gondolták, hogy hogyan is működnek a mi kis országunkban a dolgok, de én...én aztán sohaaa.Ugyanúgy kellett volna eljárni mint a korházakban, műtétkor, de én nem engedtem, nem hagytam, hiszen a dokiknak is utálok mellékest gyömöszölni a zsebükbe. Jó jegyet írtam, jobbat mint most...de nem kaptam helyet, nem taníthattam. Pedig addigra már skartam, nagyon, nagyon akartam. Addigra már tudtam, biztos voltam benne, hogy ez a dolgom az életben, de nem jött össze. Elszomorított. Kilátástalanság volt, üresség és ilyenek...
Férjhez mentem, babás lettem. Nem terveztük, de örültünk neki. Főleg én. Annak ellenére, hogy csupán 20 éves voltam, egyáltalán nem bántam. Éreztem, hogy készen állok rá, elég erőt éreztem magambsn ehhez az életre szóló feladathoz. Persze menetközben derült ki, hogy sokkal de sokkal nehezebb anyának lenni mint ahogyan azt elképzeli valaki...de előszőr az életben úgyéreztem, hogy ez az a dolog amiért meg kellett születnem...kiteljesedtem... Rájöttem, hogy miért nem "alakult" úgy, hogy tanítónő legyek...hiszen azáltal hogy ez a lehetőség elúszott kaptam egy sokkal fontosabb feladatot: más gyermekei helyett a sajátomat nevelgethettem. És ez boldoggá tett, mert felismertem ezt, már akkor amikor a terhességi teszt pozitívra sikeredett.
Mostanra két csodálatos, gyönyörű, okos és vagány gyermek édesanyja vagyok. 27 évesen. Szeretem ezt. A rengeteg szörnyű dolog és megpróbáltatás ellenére amin keresztül mentem és még megyek most is , szeretem mindezt. Szeretek anyuka lenni. Jó érezni, hogy van akinek én vagyok a mindene, és feltétel nélkül tudszeretni. Mert bizony, a kicsik még képesek erre, velünk felnőttekkel ellentétben. S lám, milyen önző is vagyok, már csak azért, hogy mindezeket felsorolom.
Rengeteg minden változott meg idén az életemben. Versenyvizsga, tanítás, egyetem és még sorolhatnám. Erőt kapok a manókáimtól, hiszen szeretnek, olyannak amilyen vagyok. Mégis elszomorít ez az egész, mert úgy érzem, hogy sehol nem tudom megállni 100%-an a helyemet.Elfáradtam. Mindez elgyengít.
Ráadásul gördültek életem útjába olyan dolgok is amikre nem számítottam soha. Megélhetném negatívumként is mindazt ami volt, de nem teszem. Megtapasztalásokat szereztem, és a jó dolgokat kiszemezgetve több lettem általuk, tapasztaltabb.. És ennek csak örülni tudok. :) Hiszen majd évek múltán, hogyan válhatna majd belőlem bölcs, idős nénike tapasztalat szerzések nélkül ??? :p Volt, elmúlt, s tudom, hogy semmi sem történik ok nélkül. Fejlődök folyamatosan. S még ha vannak bánatosabb, kimerültebb, elfáradtabb időszakaim is, mégis tudom, hogy a legfontosabb célomat  az életben teljesíthettem, viszonylag fiatalon.
Csak most annyira elönt az úgyelegemvanmindenből érzés...csak most annyira szükségem lenne valahonnan valamilyen támaszra ahonnan töltődhetnék.
Koravénnek érzem magam, s lemerült duracell nyuszinak, de közben örömömet lelem a gyermekeimben...annyira érdekes és összetett érzés, annyira az, hogy azt hittem, hogy mdnet közben megfogom tudni fogalmszni, de mostmár ráébredtem, hogy nem, mégsem sikerül leírnom azt ami éppen most, per pillanat bennem zajlik.
Majd ha egyszer vissza olvasom lehet tudni fogom, hogy mi miért történt, vagy történik, vagy épen zajlik le így bennem. De még most nem. Annyit tudok, hogy minden előbb utóbb a javamat szolgálja, s ez a tudat azért megnyugtat

Az érzés amikor ráébredek, hogy nem pete hanem plete.

A heti tevékenységi tervet dolgozom éppen ki, úgy részletesebben. S eszembe jut egy román nyelvű dalocska, egy olyan amit én még annak idején tanultam 1-4 osztályban,de valamiért nem felejtettem el (mondjuk nagyon, nagyon sok minden maradt meg különös módon. :p)
Szóval eszembe jut a dal, hogy: "Mos Craciun cu pete albe"...
Hmmm....ácsi....várjálmán...pete albe....hátezzelígyvminagyonnemoké.
Kiguglizom, s persze, hogy "plete albã" :))
Még jó, hogy alapos vagyok s nem foltososan tanítottam meg a lurkóknak ezt, a sokunk számára ismerős örökbecsű klasszikust. :p

Gyertya vagyok az éjszakában

Dsida Jenő: Gyertyaláng


Gyertya vagyok az éjszakában,
fényért harcoló törpe bajnok.
Te sóhajtozol, Istenem,
S én jobbra hajlok, balra hajlok.
Csak gyöngén tartasz a kezedben,
mert lanyha szolgád vagyok, vásott,
s ezért zizeg az esti szél:
A Te szomorú sóhajtásod.
Lehetőségek klastromában
annyi elrejtett fáklya-szent él!
Uram, hát mi az érdemem,
hogy megláttál és kiszemeltél?
Viaszk vagyok és rongy szövétnek,
mit se tanultam, mit se láttam
s Te tudod, hogy egy gyertyaláng
nagyon kevés az éjszakában.
Erdei sok-sok sétaútban
szemed már nagyobb éjt is vert át
és mégis viszel engemet:
lengő, libegő pisla gyertyát.
Neked köszönhetem, hogy néznek,
s hogy engemet is néha látnak,
s hogy csudálkozva bámulom
sötét ívét az égerfáknak.
Gyertya vagyok az éjszakában,
fényért harcoló gyönge bajnok. –
Neheztelsz-e rám, én Uram,
hogy jobbra hajlok, balra hajlok?
Úgy szeretnék kedvedre égni
reszkető, boldog éji útban! –
Ha gyöngeségem fáj Neked,
sóhajts nagyot, – s én kialudtam.
(1927. április 11.)

Milyen aktuális ez most, ez az érzés amit érzek ezt a csodát olvasva...

BABITS MIHÁLY: ÁLMOK KUSZA KERTJEIRŐL

Álmodtam én és az álom, az álom én magam voltam.
Kertben bolygtam, és magam voltam a kert, ahol bolygtam,
a kert ahol bolygtam és bolygok, botlódva bozóttól bozótig,
mint ki éjjel jár tapogatva, és az árnyaktól huzódik.
Gonosz ligetben járok én, utamat nem látom előre,
és mégis biztosan tudom, hogy kijutok egyszer belőle.
Nem lesz az márma, sem holnap, sem holnapután, s azután sem,
és jól tudom, hogy nem lesz még halálom különös óráján sem,
s nem az idők végén - az idő sohsem érheti végét:
hanem az idők mögött valahol, hol az Isten tartja székét.

S veszélyesen, mintha az ürben egy csillag egy másikra hullna,
hullt, kedvesem, kertemre kerted és testvér álmod álmomra.
Most titkosan egy helyen két kert, és két álom olvad keverve,
mint egy lemezen két fénykép, vagy két hang egyszerre leverve.
Mintha külön nem volna elég útvesztő lelkünk vagy testünk,
egymásra dobott két háló, egymás zavarába estünk.
Egymás élete szörnyeivel tele minden bozótunk:
dupla sűrűségben járunk mi, s kézfogva tapogatózunk.
Vagy néha dacossan ha egymás lázas kezét eleresztjük,
nem vagyunk sem egy már, sem kettő, magunkat is velevesztjük.

Óh nem vagyunk mi boldogok, se tiszták, se jók, se bölcsek.
Életünk a kócos erdők ágainál kúszább és törtebb,
ezer rosszaságtól sötét és könnyektől nedves;
de a lombok végül is egymást a nyilt égbe ölelik, kedves,
mely fényes homlokkal hajol ránk, mint dajka az ébredezőre...
s egyszer símára gombolyul minden ami zilált és dőre.
Nem lesz az márma, sem holnap: az idő csak oszlopos tornác.
A Takács a napok mögött ül, amik során élve túl nem látsz.
Durva cselédei tépik álmaink kócát, a Sorsok,
mely gubancban hever előtte s nagy kezeik szelében borzog.

Paróúka?! -wtf???

A múlt héten levágattam a hajamat és szerintem elég jóra sikeredett. Olyan, hogy megint nagyon göndör és én szeressem amikor ilyen. Plusz lejött az oriflametől valami vagány korall vörös rúzs is, ma meg ilyen grungeos kockás pitos ingeben voltam, szóval naná, hogy kipróbáltam az ajkamon ezt a csodát.:p
Bementem az iskolásokhoz, ugyanis volt egy csöppnyi dolgom ott, azok meg rögtön kiszúrták a rúzst az ajkamon, no meg, hogy én ritkán...főleg ilyen feltűnőbbet...meg is jegyezték:
- de jó, hogy  kifestette magát, és még parókát is vett fel.
Hmmm....hinnye...hogy micsodaaaaa....akkor ez most jót vagy rosszant jelenthet???
:p

Sóhajtásosan...

Beszív-kifúj

Lassú városi alkonyat
Jólesik ez a hangulat
Nem kell most több gondolat
Az idő sehová sem halad

Van, hogy csak a tánc marad
Nem kell más, csak egy mozdulat

Csak egy mozdulat
Csak egy mozdulat


Van, hogy magamba érkezem
Érzem végre, hogy létezem
Van, hogy puhul a nézésem
Nem kell más, csak a légzésem

Van szám, nyelvem, orrom, tüdőm
Lélegezni mindig van időm

Beszív, kifúj
Kifúj

Van, hogy lassul a két kezem
Van, hogy pillog a két szemem
Van, hogy most épp nem kell más
Csak egy mély sóhajtás

Van szám, nyelvem, orrom, tüdőm
Lélegezni mindig van időm

Beszív, kifúj
Kifúj

Elmegy a régi
Jöhet az új

is- is, vagy-vagy. jobb lenne szerintem a vagyis. csak ilyen meg nincs. vagy ha van is, az nagyon ritka.

Isteni fény vagyok

Halál vagyok, Élet vagyok.
Szűz vagyok és szajha vagyok.
Őrző vagyok, forrás vagyok,
Testbe lehelt Lélek vagyok.
Bánat vagyok, derű vagyok,
Bölcső vagyok, sírhant vagyok,
Titok vagyok, válasz vagyok,
Oldás vagyok, áldás vagyok.
Hajnal bíbor ege vagyok,
Éjjel bársonyfénye vagyok.

Én vagyok, én vagyok,
Isteni fény vagyok.

Sikerült megvilágosodnom tegnap sok, sok gondolkodással eltöltött óra után, azzal kapcsolatban, hogy kire emlékeztet Laura.

Laura, az ovis kislany

Frida Kahlo

Nem vagyok én szelídecske, sem nem leány, sem menyecske.

Ezt hallgatva azon tűnődtem el, hogy egyrészt ugye milyen szép. Másrészt pedig egyszerűen nem tudom felfogni, hogy manapság a férfiak miért nem mondanak ilyen csodaszépeket a nőknek. Pedig szerintem nagyon is lenne rá igény. :p Milyen kár, hogy manapság már nem "divat" udvarolni, sőt már lassan tartalmasakat beszélgetni sem. Tuti vannak kivételek, de én a környezetemben ezt tapasztalom. S már megint csak elszomorodom, én mostanábsn mindíg mindenre rácsodálkozom, s azután meg elszomorodom. De nem vészesen, csak úgy ni, egy kicsikét.

Boldogság az amikor...

- Boldogság az, amikor augusztusban kinézek egy táskát, meg rendelem, várom, várom, s amikor hív a futár pont nincs senki otthon. Aztán egy hét elteltével bemegyek a Cargushoz és kiderül, hogy nem lett vissza küldve a csomagom, de az ott dolgozó csajok hiába keresik de sehol sem találják. És annyiban marad a dolog, és nekem még mindíg kell táska...és ma éjfélkor küldi tesókám a linket, hogy megint van ugyanaz a táska, már nem érdekel az ára, nekem az kell!!! ( mert augusztusban leárazáskor rendeltem), és meglátom, hogy mést annál is olcsóbb, és megrendelem, és most várok, várok, és H&M < 3
- Boldogság az, amikor felpróbálok egy kabátot amiről szemre úgy saccolom, hogy nekem kicsi, de mégis felpróbálom, és simán feltudom húzni , és jól áll, és tetszik is, és meglátom , hogy S -es, és tudom, hogy valamit elírhattak, vagy félre van méretezve, ee most, ez cseppett sem számít. :p
- Boldogság az, amikor...ahhh nem, mára ennyi jutott meg a temérdek, teljesen fölösleges papírmunka, meg az, hogy csupa zsúfolt minden, oly sok hosszú, a gyerekekkel, itthon eltöltött év utan, és fáradt vagyok, és kimerült vagyok, és mégis valohol élvezem. :)

Te szopatsz? Izé, te szopatol?

- Te szopatsz? - kérdezte egyszer szabóattila amikor Nimród kb 6 hónapos lehetett, s éppen az alkohol mentes söröcskémet kortyolgattam valamelyik teraszon, az anyutól kapott egy órás kimenőmkor.
- Hogy mi van? - kérdezek vissza értetlenkedve...(mi a bús bánatot akarhat vajon kérdezni ez az Ati?)
- Izé, te szopatol?
- ??? - még mindíg fogalmam sincs, hogy mit akarhat ebből kihozni.
- Hát te úgy szopatod a gyereket? - teszi fel szerinte helyesebben a kérdést. :P
- Ahhh, :)))))) hogy szoptatok e? Igen, igen, hát persze.

Bizony, bizony. S azután még kb 4 és fél évig egy huzamban. Mivel már babás voltam Boróval amikor Nimród még szopizott. Kb 2 hónap cici szünet volt a második babóca érkezéséig.
De nem bántam meg, nekik is jó volt, és nekem is ez a kis közös rituálé. Annyi, hogy most Béla issza a levét, hiszen ez az 5 szoptatással eltöltött év, ilyen éber alvást is jelentett számomra. Tehát, én kb egy éve tudok rendesen, nyugodtan aludni éjszaka, de azóta nagyon.:p Nem hallom meg ha a kicsik sírnak vagy hívnak, vagyis meghallom csak nehezen.
És ha már szoptatás rá is térek a bejegyzésem lényegére.
Ugyanis Anita kapott néhány faxa kis szoptatási tanácsot, s ezekből aztán akad bőven. Hiszen mindenkinek van egy, két praktikája, hiszen mindenki hallott már ezt, vagy azt, ami a szoptatással kapcsolatos,. .
Íme néhány gyöngyszem, melyek többségét nekem is mondták annak idején. S bizony, bizony nehezen tudtam őket nem szembe röhögni, vagy nem vissza kérdezni irónikusan vmi szintén nagyon okosat. :p Vagy pl, ha meg is tettem, ők tuti nem értették. :)) ami vicces is kicsit de közben meg elszomorító.

1. Egyél sok csokit, mert bele megy a csokiból a VITAMIN a tejedbe.
2. Egyél csokit, mert attól lesz édes az anyatej.
3. Öltözz fel, nehogy megfázzon a "mejjed" s elmenjen a tejed.
4. Ne legyél ideges, mert elmegy a tejed.
5. Ne sírj, mert elmegy a tejed.
6. Ne sírj, mert belázasodhatsz (:p ) és elmehet a tejed.
7. Tedd magasra a fejedet amikor alszol, nehogy az agyadra menjen a tej, mert akkor megbolondulsz. (Amúgy bebizonyítottan, Hodoson az egyik nő pont így járt,szóval a kispárnákat előnyben részesítő kismamáknak: !!! :p
Tehát már nem is tudom...én a szoptatás ideje alatt végig kispárnán aludtam, olyan közepes méretűn, és na, nem tudom, szerintem nekem nem ment az agyamra a tej, és meg sem bolondultam, vagyis...a múlt héten amikor egy olyan személy közölte velem, hogy szerinte én normálisabb vagyok mint sokan akik egyetemet végeztek, de közben köztudott, hogy ez az illető elég labilis alkat, mindenkivel modortalanul viselkedik, nem finomkodik, kimondja amit gondol, s mint kiderült állítólag még nyugtatókat is szed. Azonban az első találkozásunkat leszámítva amikor velem is nagyon, nagyon bunkón viselkedett, mostmár minden ok kettőnk között, s még így meg is dicsért. Én meg elgondolkodtam, hogy akkor most az  normális dolog e, hogy egy úgymond másoknak nem normális egyén, aki számomra meg mégis szimpi, ,,megdicsér,, , vagy én sem vagyok közben normális, mert kispárnán aludtam és az agyamra ment a tejem, csak közben meg azt hiszem magamról, hogy normális vagyok??? hmmmhmmmhinnnyeeee, :)) )
8. Egyél, hogy legyen tejed.
9. Egyél sokat, hogy még több tejed legyen.
10. Szoptatni csak 3 óránként szabad.
11. Szoptatni csak igény szerint szabad.
13. Teáztatni kell az újszülötett, mert az anyatej nem oltja a szomjat.

Huh most hirtelen ennyi jutott eszembe. Pedig még van bőven ilyen és ehhez hasonló.
Lényeg ami a lényeg mindenki tudja, hogy mit meg,hogy kell és mindenki témában van, vagy akar lenni, csak nem mindenkinek sikerül, amint az a legelső kis storymból is kiderülhetett.

Te vagy a legjobb anya a világon.

Amikor már úgy érzem, hogy ez az egész nekem már túl sok(k) így egyszerre. Amikor úgy érzem, hogy semmi erőm. Amikor folyton csak Palya Bea Szaladós című dalának az első fele jár az eszembe, és mindíg csak azt dúdolom, mindíg csak azt éneklem: " most úgy elfutnék, mindent itt hagynék, csak csönd, csak csönd legyen". Amikor Váradról hazafelé jövet olvasom a mailt, hogy még egy SWAT tervet (??? wtf ???) is meg kell írnom az ovis portofólióba, meg le is kell adni valakinek valamikorra. És másnap, munka után tiszta fáradtan az otthoni tennivalóim elvégzése közben elnézem a kicsikéimet, hogy milyen ügyesen eljátszanak együtt, és leülök, és arra gondolok, hogy minden xarral foglalatoskodom most csak pont velük nem, vagyis velük is de nem annyit mint régen, de nem annyit amennyit én szeretnék. És mégjobban elkezdem utálni ezt az egész állapotot...és Boróka oda szalad hozzám hízelegni, puszi puszi, ölelés és minden hasonló finomságokat kapok, és csak úgy magától azt mondja:
- Te vagy a világon a legjobb anya!- és mosolyog olyan cukin közben, Borókásan, és látom a szemén, hogy komolyan gondolja, de valahogy mégsem tudom elhinni neki, hiszen én meg pont az ellenkezőjét érzem.

DE, azt mondja Anita, hogy az egyik baratnője béjbisziszterkedett (ahogy Piri mondaná :p ) s az anyuka akinek a gyerekeire vigyázott tényleg semmit nem foglalkozott velük. Ennek ellenére a gyerekei mégis a világ legjobb anyukájának tartották őt. És ezt Anita barátnője nagyon nem értette, hogy hogyan lehetséges ez.
Boltos Anita is azt mondta ma A boltban, hogy amikor nagyon leszidja Vivit, s még a keze is eljár (mert náluk ez előfordul elmondása szerint havonta kb 1x), akkor is utána azt mondja neki Vivi, hogy ő a világon a legjobb anya.
Nimród is ott volt ekkor velem a boltban, s mindezt hallva felháborodottan azt mondta:
- De anya, hogy mondhatja Vivi azt, hogy Anita a legjobb anya a világon? Hiszen te vagy a világon a legjobb anya.
:)
TANULSÁG:
Még ha lelkifurim is van, és tudom, hogy nem én vagyok a világ legjobb anyukája, mégis,  azt már tudom, hogy a gyerekek nem elégedetlenkednek. Ők valóban tudják értékelni azt amit kaptak. Csak mi felnőttek már nem vagyunk képesek az ilyesmire. Ezért nem is értjük azt, hogy ezek a kis tiszta lelkű lények miért is mondják néha azt amit.
( néhány fbs bölcsesség amiket pont mostanaban osztottak meg "véletlenül" )

Biztonságban.

Az oviban azok a tapasztalataim,hogy ezek a kicsikék nincsenek hozzá szokva ahhoz, hogy valaki érdeklődik irántik, hogy valakivigyázni és gondoskodni akar róluk.
Megfigyeltem hogyha úgy alakul és leülök melléjük akaratlanul keresik a testi kontaktust (is), ráteszik a kezüket a kezemre, a lábamra. Látszik, hogy nem tudatosan, csak úgy reflexből.
Arról pedig nem is beszélve, hogy azzal kellett szembesüljek, hogy sem a cigány, sem pedig a magyar gyerekek egyszerűen nem tudnak mit kezdeni aztal, hogy letérdepelek velük szembe s azt mondom nekek, hogy : "Gyere beszéljük meg", "Mond el mit érzel most".
Ez az egész annyira szomorú es elkeserítő, látni, hogy a szülők többsége kimeríti a szeretet fogalmát abban, hogy mindennap csokiskiflit és 1 lejes üdítőt tesz a gyerekének uzsira. S ha nem tetszésemet fejezem ki akkor nem csak a szülőnek nem tetszik hanem még a boltos néninek sem. De kb lexarom.
Ameddig ezek a kicsi kezek felém nyúlnak "segítségért", biztonságért, addig nem érdekelnek az okos, bölcs és mindent tudó felnőttek!

Biciklizek

Igaz elég hideg van a bringázáshoz, de ez engem még nem igazán izgat...annyira azért még nem fázok a biciklin.:p
Szóval tekerek, tekerek a megszokott útvonalomon, amikor kupacsabi megállít és megkérdezi, hogy miért ott tekerek ahol és miért nem rövidítettem inkább itt:

Hát persze, hát hogyne....haggyálmán kupacsabi, pffff.

Miért kell hogy szeressem éltessem, keressem? Így is veszett a világ .Elveszett.

https://youtu.be/0VYPznNDe8s

Már megint csak én nem értem?

Mondjuk inkább hiszem azt, hogy nem értem vagy csak nem akarom érteni, esetleg azt, hogy nem érdekel. De azért persze mégis érdekel...de nem alkotok hangosan véleményt, hiszen szerintem én amúgysem értem.
De nem ezt a bevándórlásos dolgot nem értem, hanem az inkább az embereket nem, a népet, a tömeget. Annyira birkák és annyira irányíthatóak. A többség torkán szinte bármit lenyomhatnak úgy hogy ők mindehhez mosolyognak és bólogatnak.
De van egy másik kategória is, azok akik mindenhez értenek, de most és főleg ehhez. Véleményük van vállalják és vallják azt amit. S közben beskatujazzak magukat, úgy hogy észre sem veszik, hogy pont abba a csapdába esnek mint ami ellen "küzdenek". Persze csak szóban, mert tenni ha akarnának sem tudnának mit, meg végülis minek...
Számomra ez az egész olyan, hogy azért van, hogy ne legyen időnk arra, hogy egymásra, a szűkebb kapcsolatainkra koncentráljunk. Nem jut idő szeretni, megtanulni szeretni, elterelődik a figyelem arról, hogy akarjunk egyáltalán szeretni és szeretve lenni.

De ezt amúgy megint csak én nem értem, de már ez engem sem izgat már, mert ha izgatna sem tudnék sokat tenni. Tehát arra koncentrálok amit képes vagyok irányítani, kézben tartani, talán megoldani és kezelni.

Drága, jó Istenem, lehet ezt még fokozni? Én, én nem jutok szavakhoz, ezek után már tényleg bármi megtörténhet...pffff

Szóval végig akartam hallgatni kivancsiságból, de annyira xar, hogy nem sikerült.

Rózsásban, mostanában nem túl rózsásan...

"Anya bínázik"

Amikor hosszú, hosszú idő után kedvem támad meggyes muffint sütni, és elhatározom, hogy tökéletesre fog sikeredni, meg ugye amúgyis ez a specialitásom, ráadásul ezért magvaltam ki nyár elején azt a sok, sok meggyett. A kicsik még diót és mogyorót is törtek, hogy még tökéletesebb legyen. Azonban, hogy hamarabb elkészüljenek ezek az incsi-fincsi kis sütemények én azt a döntést hozom, hogy 180-ról felviszem a sütő hőmérsékletét 200°-ra, s amikor 10 perc múlva pittyeg a sütő én meg belepillantok, sajnálkozva tapasztalom, hogy valami nem stimmel.

:D
Amikor nem azt mondom, hogy odaégett, hanem inkább azt, hogy ropogósabb lett a kelleténél. :p
Hát igen, EZ az én specialitásom. S közben fontolgatom, hogy fel kellene töltenem a fotót a facere, mert ugye a facebookon minden háziasszony csodaszép, kreatív és tökéletes ételeket főz/süt és oszt meg az ismerőseivel...minden háziasszony, csak én nem. Most vagy nem vagyok háziasszony, vagy nem tartozok a "minden" kategóriába.
De lényegtelen amúgy, kicsit ropogós, de azt mondják a kicsik, hogy finom...s ez a leglényegesebb, hogy van akinek EZ és ÍGY a csodaszép és a tökéletes. Mindenki mas meg rakja fel a facere a vasárnapi menüjét, én tuti nem fogom. Aki számít az úgyis megkóstolhatja majd előbb, utóbb. :)

"Irónia, mi az? Egy tablet? "

https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=10207285868971363&id=1423986341

Ovis leányzó rajza

Pontosabban Beátrix rajzolta. Ami érdekes, hogy ugyan akkor, eme leányzótól távol ülve egy másik kicsilány is hasonlót alkotott. A rajz őket ábrázolja. A virág pedig az anyukájukat (lásd a gyermekrajz elemzések lap felosztásával kapcsolatos részét), tehát ezt már én mondom és nem ők. A másik lány Dalma, csak ő hasonlit nagyon még két ovistársára és nem tudom pontosan, hogy melyik ő, azonban ők ketten rajzolták le magukat így. Nem tudom hogy ide egy nyelvnyujtos vagy inkább egy kipirulós smiley illene e, de tényleg nagyon egylére mennek. Azonban édesek, kedvesek, szerethetőek, formálhatóak és nyitottak. Igénylik a törődést, a kedvességet, azt hogy fontosnak érezzék magukat. Ma reggel az egyik a 3 gracia kozzul nagyon nagyon koszos pofival jött oviba. Persze megtörölgettem alaposan nedves törlővel s elkezdtem részletezni, hogy ébredés után mennyire jól esik vízzel kimosni a csipát a szemünkből. Felébredünk tőle, felfrissülünk és tiszták leszünk. A pislogó, az új információt éppen feldolgozó álmos tekintetek sűrűlyéből egyszer csak megszólalt egy felháborodott fiúcska, olyan rájuk  nagyon, nagyon tipikus hangsúllyal ezt mondta:
- Hogy micsoda?Vízzel?!
Aranyos volt, meg vicces is, mégis elszomorító.
Azonban szükségem van néha egy, egy ilyenre, hogy erőm legyen ehhez az egészhez. Hogy tudjam hogy van értelme és azt, hogy megéri. Hogy azt reméljem kifogják próbálni, mar csak kiváncsiságból is a reggeli arc mosást.
Szeretnék az elpárolgott, láthatatlan víz lenni a rajzaikon, amely növekedésre, fejlődésre serkenti őket. S nemcsak őket, hanem egy kicsit a mellettük található virágot is.

Egyedül tanult meg citerázni, addig gyakorolta a "Tavaszi szél" c dalt, ameddig nem sikerült tökéletesre. s aztán már egyik éneket tudta elzenélgetni a másik után. :)

Az érzés amikor jó lenne ha ketten lennék

Igaz azt mondja Dani, hogy most megint nagyon hasonlítunk egymásra Anitával, es en hiszek neki, szoval mondhatom azt, hogy kicsit ketten vagyok. S akkor most három kellene legyen belolem, mert ugy ott lennek allandoan a testverkem mellett!!! De sajnos ez megoldhatatlan.:( mert az enyemek is nagyon hianyoznak ha nem vagyok itthon.:( de kozben tudom h Anitanak is szuksege lenne ram....ahhh szornyu erzes ez, rettenetrs most h ilyen messze lakom toluk. S ugy el is vagyok keseredve e miatt, hogy nagyon.:(

Hova, de hova, de hova futok?!

Hova, de hova, de hova futok?!

Pont ez van bennem most...(valaki most osztotta meg a facen...tuti "véletlenül "

Wass Albert: Mire a fák megnőnek

Az ember csak szánt, vet, kalapál, arat. Ganét hord, újra szánt, újra vet, újra meg újra. S egyszer csak észreveszi, hogy a hajában szürke szálak vannak, megszélesedett a homloka, szakálla szürke már, s bajusza bozontos. Az ember csak észreveszi, hogy a csikóból csontos, öreg ló lett, a gyermekek szakállt eresztettek és bajuszt. A bölcsőben síró leánykák férjhez mennek, és új bölcsőt ringatnak. Az ember, ha ezeket észreveszi, meglepve megtorpan és csodálkozik. Istenem, mondja, hát így... hát így vagyunk már. Eltelt az idő. (...)
Igen, hát ez a rend, mondja magában az ember. Ez a rend. Csak kár, olyan rövid volt az egész. Hogy tulajdonképpen semmi sem történt, csak volt néhány szép és nagyszerű élmény, és volt néhány csúnya és gonosz élmény. Volt néhány gazdag, örömtől dagadó perc, és volt néhány megaláztatás, néhány kellemetlen kaland, betegség, bánat, egyebek. És volt járkálás az eke után, volt néhány szép, kellemes mozdulat, mikor a kéz magot lendített a tavaszi föld felé, mikor a tüdő tágultan szívta be a fák virágát, évszakok illatát, mikor a láb mezők puha pázsitjára hágott. De egyéb tulajdonképpen nem történt semmi. És maholnap ennek is vége van. Ennek a kevésnek, ennek a semminek, ennek az életnek.
Azért... egy kicsit szomorú, gondolja az ember, s azzal továbbmegy, mert eszébe jut valami, amit még nem végzett el, s ami fontosabb, mint az elmélkedés.
(Wass Albert: Mire a fák megnőnek. 1940. Részlet.)

Amúgy elszomorító, vagy nem is, inkább elgondolkodtató az, hogy vannak írók/ költők akiket manapság nem épp a munkásságaik miatt ismernek sokan. Én úgy látom, hogy Wass Albert is kicsit így járt. Persze, hogy hallottam róla meg minden, de először akkor olvastam wassalbertet amikor a bölcsiben dolgoztam, és aludtak a lurkók. Még most is úgy bennem van az az érzés amit az első könyve után éreztem...valami ilyesmit, hogy: woooaaauuuww, ez cseppett sem olyan mint amilyennek képzeltem, woooaaauuuww ez ez cseppet sem az amire az előző ismereteim alapján számítottam, waaaauuuuwww talán hagyni kellene a csudába a mellé beszéléséket és egyszerűen csak olvasni kellene azt amit, és azt ahogyan Wass Albert írt.
És rossz közben, mert már több mint egy éve kölcsön kaptam vkitől a funtinnelit, és most oviban dolgozom, rövíd programos oviban, ahol nem alszanak ott a gyerekek...:(

Mostanában csak Katatonia....(Lethean)

Én annyira, de annyira unom már, hogy soha semmi nem olyan mint ahogyan én azt előzőleg elképzelem.:s
Pl ma csak kopogtatni akartam, s kitört az üveg, és jól összevagta a kezemet, de úgy elég nagyon.:(
Szóval ilyen vagyok, hogy : pfff még ez is....

Tegnap éjjel

Tegnap éjjel megtudtam, hogy a Keserűi "privát buliban" én voltam A party arc.
Még 1 ilyet. :))

K A SZ I ?

Kerekiben voltam gyűlésen, amikor észre vettem ezt a padba vésett cuccot. Mert hirtelen nem tudtam elképzelni, hogy mi a csudát jelenthet. Rövidítés lenne, vagy valami kedvenc együttes név, tényleg elkezdtek pörögni az agytekervényeim, hogy kiderítsem ezt a kis rejtélyt. S egyszer hirtelen bevillant, rájöttem, megoldottam. :D
Eszembe jutott egy fiúcska a falunkból aki szintén abba a suliba jár, s lehet, hogy már ült is ott ahol akkor én. S ő ugye szegény az összes füzetére helytelenül írta rá a nevét. Meglepett a dolog, mert tényleg cseppett sem bonyolult a neve, s ráadásul nem is jacobs.
Szóval eme kitérővel rájöttem a padba vésett üzi jelentésére...GAZSI. :)
Mondjuk lehet létezik KASZI nevű együttes, igazából titkon, lelkem mélyén nagyon, nagyon örülnék annak ha létezne....mert ez így, elég szomorú és elkeserítő....

Ireality show? :p

Ma, az egyik székelyhídi bankban várakozva olyan érzésem volt mintha a Kisváros és a Munkaügyek keverékének paródiájába csöppentem volna.
Nem gondoltam volna, hogy a valóságban van ilyen, de van. :p

- Amikor leülök a bankos nőcihez, aki kiskosztümben, épp eszeget valamit, de nem gond, nem zavar emberből van, megéhezett, természetesen megértem. :) Elmondom mit szeretnék majd zavartan megkérdezi tőlem, hogy nagyon érződik e a hagymaszag rajta...Én erre természetesen azt mondom, hogy nem, de közben tudom, hogy allergiás vagyok, és nem igen érzekvén most semmit, de megnyugtatom, hogy nem . Látom, hogy nem lehettem túl meggyőző, mert egy hatalmas nagy papír kupac közepéről kihúz két kekszet és elkezdi csócsálni, miközben magyarázkodik, hogy avinettés kenyér akedvence s nem tud ellenállni Felajánlom, hogy van rágcsim ha gondolja, de amúgy neki is van..csak akkor minek a keksz???:p
- Persze pont akkor fagy le a rendszer mikor én ott vagyok...telefonáltak már az infósoknak, azok meg vissza, de addigra már minden működik, de még nem teljesen jól,de ők azt mondják azért Mariusnak h minden oké. :p Mert ők pozitívak. :)
- közben hallom, hogy a kasszásnő beszélget valakivel ( mert ebben a bankban mindenki ismer mindenkit, itt keresztnevén szólítják azt aki betéved, én persze idegennek számítok, de amikor fizus kártyát akarok csináltatni és odaadom a személyimet, megkérdezi a vinettés ,kedves, szimpi nőci, hogy a kereki iskolában fogok dolgozni ugye...s én meg csak csodálkozom, hogy ezt meg honnan tudja, miből gondolja :p ).
Szóval szóba kerül vmi idős néni, aki a kasszásnő szerint vagy 100 éves lehet, a többiek állítják h nincs annyi, a kliens aki szóba hozta, az is 90-nek saccolja az illetőt. Ki lett fizetve a kifizetni való, a kasszásnő beszélgető partnere tovább állt, majd kb 5 perc után közli hangosan a pénzbeszedős néni, hogy megtalálta a rendszerben az illetőt és 1931-ben született. :D
- Megtudom egy betévedt városlakótól,akit szintén ismernek az alkalmazottak, hogy megduplázódott a dubák biztosítása.
- kitárgyaltuk, hogy nekem tuti nem lesz nyugdíjam.
Olyan kedves mindenki, és nem csak úgy tesznek mintha, hanem tényleg azok.
- A szimpi szemüveges nőci észre veszi hogy a kint lévő ATM előtt ott fekszik az a kutya amit ő adott valami papnak. A kutya  szerinte fáradt, kimerült és sántít, felhívja a papot hogy jojjon érte. 8 perc elteltével ott a pap a kutyáért, beköszön, majd tovább áll a sántító kutyával a hóna alatt. Mindenki mosolyog, mindenki közvetlen. Megjavul a rendszer, lassan készen amiért mentem. Szólok a szemüveges nőcinek, hogy megkaptam az értesítő smst, erre ő:
- De jó úgy örülök.
- Én is. -Válaszolok neki, de olyan közvetlen volt végig, hogy természetesnek vesszük, hogy tegeződünk. :)
Időközben kidugult az orrom és állatira hagyma szag van.:D
Jó azért, hogy tegnap túl sokan voltak Váradona bankban és nem volt türelmem akkor, ott, azokhoz a szürke, nagyvárosi , rideg robotokhoz. :)

Heeeej este jó, este jó

Én olyan, de olyan boldog vagyok!!! :D

Most fogtam fel úgy igazán, hogy óvónéni lettem itt asszonyvásárárárán(így mondta Nimród régen) .
Pl a legeslegeslegszuperebb benne az, hogy ezentúl anyák napján a templomban nem a Jingle Bells dallamára fogják énekelni a lurkók Zelk Zoltán Este jó, este jó, este mindíg jó kezdetű versét.
:p
Kell ennél több? :D

később

A ma reggeli átöltözés közben Boróka elpanaszolja nekem, hogy leghátul még nincs foga.
- Nyugodj meg kicsikém, az majd később fog kinőni. :)
- De anya, tegnap este már volt késő.

Eltelt

Én annyira, de annyira fáradt voltam tegnap, hogy semmi kedvem nem volt menni  az 1. Érmelléki Népművészeti Táborba. Pedig jó kezdeményezésnek tartom meg minden, csak na. Azonban Béla megigérte a kicsiknek, s mikor haza értem Kerekiből már nem volt visszaút, mennünk kellett, hiszen tudtam hogy jól fogják érezni magukat.
Plusz bertalanatilla is ment citerazni s nyagatott o is h menjek vele enekelni. Pedig már tényleg nem akarom ezt, nincs hozzá kedvem meg erőm. Már amikor ott voltunk tudtam hogy nincs visszaút, énekelnem kell. De sem a dalokat, sem pedig semmit egyeztetni és megbeszélni vele nem volt hangulatom...lesz ahogy lesz alapon álltam ki a lurkók elé, akik ugye nem tehetnek mindarról ami épp bennem kavarog...sem Atilla...hát ilyen lett, eltelt, túl vagyok rajte. S hiába mondom Atillának hogy én tényleg többet soha, nem akarja megérteni... Szóval eltelt, s ez a lényeg. :)
Az én kicsikéim meg tényleg jól érezték magukat, meg megismerkedtem egy rakás jó fej emberkével, s a végére egyáltalán nem bántam meg hogy elmentünk. :)

https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=1134163606642295&id=1096769150381741

Várakozva

Sikerült és óvónő leszek. Most itt várok kerekiben, elhoztam a mappát amit az iginővel megbeszéltünk még régebben. A titkárnő olyan bunkó hogy meg vagyok még mindig lepődve, meg lesokkolva, meg ilyenek. A kis román tanárnők az egyedüliek akik így jó fejek velem, edig én tényleg kedves vagyok (mint ugye mindíg), lehet Andi miatt ilyenek velem? Valószínű, hogy igen, mert ugye ő ihtt lakik Kerekiben Kereki.....elmentem inni egy coffeetogooo-t amit itt ilyen

És ráadásul még gyenge is. :p

A Kerekiek az utcán csak néznek, a kávéfőző lány meg is kérdezte h ugye nem ide való vagyok. :D

Amiközben ittam a kavémat ami cseppett sem esett jol egy lany odajott a "teraszra" es az eppen a reggeli rovid italukat kortyolgato bacsikhoz ment, es megkerte oket h egy ugyben menjenek neki tanuskodni Mihályfalvára. Részletezte is, igen súlyos es számára fontos dologról van szó. S erre az alkesz bácsi mit reagált? Na mit?

- Hát, akkor mdg kell borotválkozzak ma.

Mondja ezt a már már Mikulás szakálra emlékeztető bozontos és ápolatlan  hatalmas szakálla mögül.

Várom, h h s mint lesznek a dolgok. Hogy ezentul ilyen bunko lesz e velem mindenki azert mert kituztem magam ele egy celt es sikerult megvalositanom? Persze tudom h ok ezt nincs honnan tudjak, de akkor is....

Várom kiváncsian h az iginő vajon kedves lesz e most is, mert amugy mindig sz és szimpi meg hasonlók....legalább ő, meg a kis román tanárnők akik rám rám mosolyognak itt a tanáriban várakozva, ők tudják, sejtik, hogy mi ez most. És jol esik, eehnagyonjol. Multikulti meg emberseg szempontjábol is, főleg itt Kerekiben, ahol nincsenek amugy románok, csak többnyire bunkó, egymást aláásó és ha nem igy akkor k3pmutatóó és a hátad mögött kibeszélő magyarok.l

A VÁRTNÁL JOBB FEJLEMÉNYEK

Az igazgatónő igazán kedves, nyilvánosan többször is megdicsért, s olyan de olyan jól esett, akkor, ott a gyűlésen hogy arra nincsenek is szavaim. Persze ilyen eltúlzott, felnagyított dicséretek voltak, de azért a szándék nagyon nagyon jól esett. Közben kiderült, hogy Andi kapott Kerekiben munkát mint óvónő, tehát még én tettem neki szivességet hogy elmentem vizsgázni és elfoglaltam az asszonyvásárai helyet, így már nem kell navétáznia, így már nincs miért lelkifurim legyen. :D Igaz még mindig épp, hogy vissza köszön, s nem értem végülis hogy miért, de igazából már nem is érdekel. :)

S amikor indultam haza szembe jőtt velem a titkátnő és elnézést kért.  amiert goromba volt, meg azért is, hogy nem mondott meg mindent pontosan, részletesen a reggel, . Elkertem a tel számát, mert be kell vigyek még ezt azt az angazsáláshoz :p s amikor pötyögtem be a számát remget a kezem, erre ő:

- Az ideg?

- Nem, valoszínű, hogy magnézium hiány.

- Ja, az más, mert neki az ideg miatt remeg a keze.

Tehát már mindent értettem, valószínű reggel épp idegállapotban volt s azért viselkedett annyira, annyira bunkón....

volt egyszer egy iciri piciri

Néhány hónapos lehetett Nimród amikor feküdt az ágyikójában és észrevettem, hogy ott mászik a kicsi fiam közelében egy pók a falon. (Utálom a pókokat, nem akarom őket megölni, sőt semmit sem akarok csinálni velük. Ne legyenek, vagy, ha vannak is akkor kint mászkáljanak a fákon, de ne azokon a fákon amelyek a közelemben vannak.)
Mi tévő legyek? Ennyi miatt csak nem szaladhatok át a szomszédba Nanáért, mert az már milyen, anyuka lettem, anyuka vagyok, meg kell védenem a fiamat a póktól! Rám van utalva, csak rám számíthat, tehetetlen, nem tudja lesöpörni magaról ha véletlenül rá mászik Azért lettem én a Nimród anyukája, mert én vagyok az aki mindazt biztosítani tudja számára amire szüksége van. Tehát ha ott van az a pók a falon és én ezt észre vettem, akkor nyilván azért van mert képes vagyok arra, hogy ura legyek a helyzetnek. Mostmár tudom ezeket, erőt érzek magamban, hogy olyan dolgokat tegyek meg a gyermekemért amelyek azelőtt lehetetlennek tűntek.
Nem öltem meg a kis nyolclabút, rakényszerítettem arra, hogy felmásszon egy újságra, majd kivittem az udvarra, egy fa tövéhez.
Erőt éreztem magamban akkor, s ezt az erőt azóta folyamatosan érzem. Ez a pók kellett ahhoz, hogy feltudjak NŐni az anyasághoz. Nem mások segítsége által jutottam el erre a felismerésre, nem könyvekből olvastam. Egyszerűen megéltem.
Sokszor ici pici dolgoknak kell nagy jelentőséget tulajdonítanunk annak érdekében, hogy életre szóló változásokon menjünk keresztül.

őszies

Kint vagyok a kicsikkel az udvaron, felettünk épp madarak repülnek A pontból B- be. Boró hangosan felkiált:
- Nézd! Madár SEREGély.

Meleg van.

- Nem, most ne menjetek inkább ki az udvarra, mert olyan meleg van, hogy ledobbantok.
- Anya, légyszi! Megigérjük, hogy nem fogunk lerobbani.
:p

A kis három évesem.

Szóvá teszem Borókának, hogy:
- Huh, de poros vagy.
- Hát persze anya, mert a porban játszunk királynőset.
- És te vagy a királynő?
- Igen, PORoszországban.

Reggel

A szokásos reggeli lustizás során megemlítem Nimródnak, hogy majd kell beszéljek a jövendőbeli tanítójával, hogy megkérdezzem pontosan mire lesz szükség az iskolaba. Erre Nimród elkezdi sorolni:
- Szükségem lesz egy íróasztalra és egy munkavédelmi sisakra, mert elég veszélyesnek tűnik a lelógó csatorna az iskolánál, meg amúgy a fal is.
Hát igen...jogos.

Fel is került a listára a sisak :p Közben meg titkon mégis reménykedem hátha átköltöztetik a sulit az új épületbe, ha már egyszer megépítették...úgy ahogyan de készen van. Mondjuk lehet, hogy annak ellenére, hogy új, ott sem árt ha az épület körül sétálgatva feltesszük a sisakot, mert a régi mintájára, itt is csak úgy lóg a csatorna....

:o

Hogyan lehet ennyire szépet írni...csak ámulok és bámulok...
A kis exdrogos :p ki sem nézné belőle az ember. Mondjuk ezek után én mindent elnézek neki, még azt is ha "Jézusra áll rá, megszokott szerek helyett." :D

Üvegszilánkkal karcolom a neved a karomra
Nekem fontos hogy ott légy a húsban
Hegesedj rám öregkoromra
Bőrömkerítés szilvafával
Te ott alvadsz nyugodtan
S mint gyümölcs a magvat
Úgy hordozlak magamban

Kimondanám mint egy valódi költő
Nem elkoptatott szavakkal
De cukorba fullad a lángoló szív
S azt bevonja édes sziruppal
Ott vagy egy molylepke verdeső szárnyán
Ott vagy a falat kenyérben
Az esti olvasmány behajtott lapján
A karomra karcolt névben

Én nem látok mást csak téged (4x)

Röppen a szó olyan mélyre hatol
Rostokba sejtekbe belekarol
Egymásba olvad az élő anyag
Felkészülnek hogy elnémuljanak
Millió részecske aléltan zuhan
Molylepkék fényben és naftalinban.

Véletlenek

A tegnapi napom a véletlenek sorozatának köszönhetően vált igazán teljessé.
Amikor a Királyhágón olyannokkal cseverészek akik Váradiak és látásból épp, hogy köszönő viszonyban vagyunk. De mégis elbeszélgetünk, hiszen mondhatjuk azt, hogy egy helyről jövünk és ugyan oda tartunk. Van közös célunk, ott lenni Ákos koncertjén. Annyira jó volt ezt megélni. :)
Természetesen maga a koncert ultra hiper szuper jó volt. Én nem is emlékszem, hogy mikor tudtam magam utoljára ennyire elengedni. Véletlenül pont vagány helyre álltunk, s akik körülöttünk voltak annyira édesen és nagylekűen, a koncert egész ideje alatt ügyeltek arra, hogy nekem maradjon helyem táncizni. :D
Számítottam arra, hogy teljesen más hangzása lesz a daloknak élőben, azonban arra egyáltalán nem, hogy Ákosnak köszönhetően teljesen áttudom majd adni magam az "elektronikának" :p Zseniális volt ahogyan feldolgozta a saját számait, tucc tuccosítva azokat úgy, hogy eszméletlenül jóra sikeredjenek.
Persze az annyira nem jött be, hogy igen sok Bonanza banzáj számot raktak be a végére, s azokat ugye nem igen ismerem. De úgy tettem, hogy ők élvezik, hát akkor megpróbálom élvezni én is őket. És sikerült. :)
Érdekes véletlen még az is, hogy ma épp mondtam Bélának hogy az Adj hitet sikeredett a legvagányabbra, s be jó lenne újra mdghallgatni "úgy" ahogyan ott elhangzott. S láss csodát, pont azt a számot osztották meg élő adásban a facen a KMN szervezői. :D
Szeretem a véletleneket!
Szeretem a véletleneket, pedig TUDOM, hogy igazából nincsenek is véletlenek. TUDOM, hogy soha semmi sem történik ok nélkül, csak úgy ni, véletlenül. :)

(Ha idén még sikerülne eljutnom, persze teljesen "véletlenül" egy Vad Fruttik koncertre, na az lenne aztán még a csudajó :D )

Most így...

Amikor Pádison voltunk épp gyümölcs napom volt. S poénból már reggel Vad Fruttikat hallgattam, aztán odafelé az úton végig. Mindeközben rákellett jönnöm, hogy ez az együttes számomra AZ együttes. (Soha nem voltam az a nagy rajongó típus, hogy együtteses pólóm legyen vagy hasonlók, még a Depresszió az a banda akikkel ennyire azonosulni tudtam mint ezekkel a frutikkal, de ugye a Depresszió is elég gáz együttes név, főleg ha kamaszként aggattam volna magamra egy ilyen feliratú felsőt a liciben pl. Amúgy meg Depresszió koncin sem voltam még soha. Végülis nem is annyira vonzanak a koncertek, rossz élményeim vannak  a Szebeni Scorpionsról, s szerintem azért. Rossz, de azért felejthetetlen emlékeim. S nemis magáról a koncertről hanem az oda jövet-menetről. De mostanában olyan mehetnékem van. Lehet azért, mert falun lakunk, elszigetelve, de lehet nem. Szóval nem tudom végülis miért. Csak néhány kedvencemet szeretném élőben is látni zenélgetni, meg a hangulat, s ilyesmik...)
Persze béna a nevük, nagyon, nagyon béna, de ez már csak részlet kérdés. Mindenesetre felkerültek a konci bakancslistámra. Ott kell lennem valamikor, valamelyik koncertjükön!

Pádis- Mócok temploma - wc

Szóval igen, találtam wc-t fent a Mócok templománál. :D
Ráadásul kettőt, egy régebbi használhatatlant, s egy másikat amely nehezen megközelíthető amúgy, de ha úgy alakul, akkor igénybe vehető. Csak időben el kell indulni eme mellékes helyiség felé ugyanis igen meredek és macerás az út eme csodás faépítményig.

barangolás