Pontosabban Beátrix rajzolta. Ami érdekes, hogy ugyan akkor, eme leányzótól távol ülve egy másik kicsilány is hasonlót alkotott. A rajz őket ábrázolja. A virág pedig az anyukájukat (lásd a gyermekrajz elemzések lap felosztásával kapcsolatos részét), tehát ezt már én mondom és nem ők. A másik lány Dalma, csak ő hasonlit nagyon még két ovistársára és nem tudom pontosan, hogy melyik ő, azonban ők ketten rajzolták le magukat így. Nem tudom hogy ide egy nyelvnyujtos vagy inkább egy kipirulós smiley illene e, de tényleg nagyon egylére mennek. Azonban édesek, kedvesek, szerethetőek, formálhatóak és nyitottak. Igénylik a törődést, a kedvességet, azt hogy fontosnak érezzék magukat. Ma reggel az egyik a 3 gracia kozzul nagyon nagyon koszos pofival jött oviba. Persze megtörölgettem alaposan nedves törlővel s elkezdtem részletezni, hogy ébredés után mennyire jól esik vízzel kimosni a csipát a szemünkből. Felébredünk tőle, felfrissülünk és tiszták leszünk. A pislogó, az új információt éppen feldolgozó álmos tekintetek sűrűlyéből egyszer csak megszólalt egy felháborodott fiúcska, olyan rájuk nagyon, nagyon tipikus hangsúllyal ezt mondta:
- Hogy micsoda?Vízzel?!
Aranyos volt, meg vicces is, mégis elszomorító.
Azonban szükségem van néha egy, egy ilyenre, hogy erőm legyen ehhez az egészhez. Hogy tudjam hogy van értelme és azt, hogy megéri. Hogy azt reméljem kifogják próbálni, mar csak kiváncsiságból is a reggeli arc mosást.
Szeretnék az elpárolgott, láthatatlan víz lenni a rajzaikon, amely növekedésre, fejlődésre serkenti őket. S nemcsak őket, hanem egy kicsit a mellettük található virágot is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése