Pont ez van bennem most...(valaki most osztotta meg a facen...tuti "véletlenül "

Wass Albert: Mire a fák megnőnek

Az ember csak szánt, vet, kalapál, arat. Ganét hord, újra szánt, újra vet, újra meg újra. S egyszer csak észreveszi, hogy a hajában szürke szálak vannak, megszélesedett a homloka, szakálla szürke már, s bajusza bozontos. Az ember csak észreveszi, hogy a csikóból csontos, öreg ló lett, a gyermekek szakállt eresztettek és bajuszt. A bölcsőben síró leánykák férjhez mennek, és új bölcsőt ringatnak. Az ember, ha ezeket észreveszi, meglepve megtorpan és csodálkozik. Istenem, mondja, hát így... hát így vagyunk már. Eltelt az idő. (...)
Igen, hát ez a rend, mondja magában az ember. Ez a rend. Csak kár, olyan rövid volt az egész. Hogy tulajdonképpen semmi sem történt, csak volt néhány szép és nagyszerű élmény, és volt néhány csúnya és gonosz élmény. Volt néhány gazdag, örömtől dagadó perc, és volt néhány megaláztatás, néhány kellemetlen kaland, betegség, bánat, egyebek. És volt járkálás az eke után, volt néhány szép, kellemes mozdulat, mikor a kéz magot lendített a tavaszi föld felé, mikor a tüdő tágultan szívta be a fák virágát, évszakok illatát, mikor a láb mezők puha pázsitjára hágott. De egyéb tulajdonképpen nem történt semmi. És maholnap ennek is vége van. Ennek a kevésnek, ennek a semminek, ennek az életnek.
Azért... egy kicsit szomorú, gondolja az ember, s azzal továbbmegy, mert eszébe jut valami, amit még nem végzett el, s ami fontosabb, mint az elmélkedés.
(Wass Albert: Mire a fák megnőnek. 1940. Részlet.)

Amúgy elszomorító, vagy nem is, inkább elgondolkodtató az, hogy vannak írók/ költők akiket manapság nem épp a munkásságaik miatt ismernek sokan. Én úgy látom, hogy Wass Albert is kicsit így járt. Persze, hogy hallottam róla meg minden, de először akkor olvastam wassalbertet amikor a bölcsiben dolgoztam, és aludtak a lurkók. Még most is úgy bennem van az az érzés amit az első könyve után éreztem...valami ilyesmit, hogy: woooaaauuuww, ez cseppett sem olyan mint amilyennek képzeltem, woooaaauuuww ez ez cseppet sem az amire az előző ismereteim alapján számítottam, waaaauuuuwww talán hagyni kellene a csudába a mellé beszéléséket és egyszerűen csak olvasni kellene azt amit, és azt ahogyan Wass Albert írt.
És rossz közben, mert már több mint egy éve kölcsön kaptam vkitől a funtinnelit, és most oviban dolgozom, rövíd programos oviban, ahol nem alszanak ott a gyerekek...:(