Rendesen jóra sikeredett a Honeybeast új albuma...egy csomó dalocska van rajta amivel teljes mértékben tudok azonosulni.
Most meg főleg ez az idézet szíven ütött.
Hát igen, az időzítés. Valamiért mindig nagyon tudtam időzíteni...
Mikor teljesen más dolgokra kellene összpontosítanom, olyan dolgokkal kell szembesülnöm amelyeket megpróbáltam kitolni, elhalogatni...de most, most valamiért úgy érzem, éreztem hogy már nem tudom tovább... Tisztában vagyok azzal, hogy viszonylag nehezen hozok meg döntéseket, lényegében félek dönteni. S talán ezért. De amikor döntök, akkor már onnantól kezdve tántoríthatatlan vagyok.
Volt időszak amikor próbáltam lavírozni, és azt hittem, hogy ez működik. Azonban az elmúlt hónapokban ráébredtem, hogy fel kell vállalnom azt amit érzek és gondolok. Rövid távon önzésnek érzem, azonban hosszú távon jobb szerintem az egyenesség....Még mindig nem tudom, hogy jól döntöttem e, hogy valóban az a lényeges ami most bennem van, meg ami már úgy egy csomó év alatt összegyűlt bennem. Bizonytalanságot is érzek a döntésemmel kapcsolatban, de elhatározottságot is. Tudom, érzem, hogy ezeket a dolgokat már rég eldöntöttem csak nem mertem megfogalmazni. Mert féltem, igaz félek most is. De azt érzem most, hogy a lényeg hogy egyenes és őszinte legyek magammal és mással szemben is. Nehéz...nagyon nehéz...nem is gondoltam volna hogy ennyire az lesz... De megtörtént, felvállaltam, elmondtam mindazt ami bennem van, ami bánt, mindazt amit tudom hogy kellene érezzek de már nem érzem.
Az eszem szerint hülyeség, meg így több év után is elhamarkodott lépés volt, a szívem viszont...a szívem mást diktált.
Mindig megfontolt voltam, ritkán hoztam hirtelen döntéseket, többnyire óvatosság jellemez, most ebben az esetben sem történt ez másként. Csak az időzítés...de lehet hogy az ilyesmit soha nem lehet jól időzíteni...
S nem tudom mi a lényeg...most csak az amit érzek...
