2016. december 22., csütörtök
Vágyni a szépre, vágyni a jóra, vágyni a másra és vágyni a vágyra.
SZÉPSÉG ÉS VÁLTOZATOSSÁG (Füst Milán)
Ha valakit arra ítélnének, hogy negyven évig egyebet sem szabad néznie, mint, mondjuk, mindétig a világ legszebb hegyeit vagy virágoszöld mezejét, akkor aligha képzelhető el, hogy még mindig szépnek tudná tartani. De ha valaki valamely füstös, piszkos városból érkezik oda, ahol túl sokáig kellett tartózkodnia… Vágyott az illető a zöld hegyek után? Még az se biztos, hogy ilyen vágy kialakult benne. Azt az egyet viszont bízvást fel lehet tételezni róla, hogy egész szervezete a változás okozta ingerek után vágyott: a füstös város után más ingerek kellettek néki, s íme, a zöld hegyek vagy mezők meghozták szemeinek s egyéb érzékeinek ezt a változást. Ha a tetszésben semmi ilyen elem nem volna, ha a változó ingerek szükségszerű kívánságai nem hatnának közre ebben is bennünk, akkor valamely művész remekét például akármeddig s akárhányszor nézhetnők meg – mondjuk, tíz évig naponta tízszer –, s mindétig egyforma tetszést kellene hogy keltsen bennünk. Csakhogy tudjuk, hogy ez nincsen így.
Kép: Igor Morsky
Ha valakit arra ítélnének, hogy negyven évig egyebet sem szabad néznie, mint, mondjuk, mindétig a világ legszebb hegyeit vagy virágoszöld mezejét, akkor aligha képzelhető el, hogy még mindig szépnek tudná tartani. De ha valaki valamely füstös, piszkos városból érkezik oda, ahol túl sokáig kellett tartózkodnia… Vágyott az illető a zöld hegyek után? Még az se biztos, hogy ilyen vágy kialakult benne. Azt az egyet viszont bízvást fel lehet tételezni róla, hogy egész szervezete a változás okozta ingerek után vágyott: a füstös város után más ingerek kellettek néki, s íme, a zöld hegyek vagy mezők meghozták szemeinek s egyéb érzékeinek ezt a változást. Ha a tetszésben semmi ilyen elem nem volna, ha a változó ingerek szükségszerű kívánságai nem hatnának közre ebben is bennünk, akkor valamely művész remekét például akármeddig s akárhányszor nézhetnők meg – mondjuk, tíz évig naponta tízszer –, s mindétig egyforma tetszést kellene hogy keltsen bennünk. Csakhogy tudjuk, hogy ez nincsen így.
Kép: Igor Morsky
2016. december 17., szombat
hogy ez mennyire jó...
Tudom, hogy eljöttél
Tudom, hogy itt vagy
Valahol a fényeken túl
Tudom, ha ismernélek
Megőrülnék érted
Tudom, hogy tökéletes a tested
És hibátlan a lelked is
De te magadat mégis
Nyomoréknak érzed
Tudom, hogy lehallgatod néha
A telefonodat
De nincs benne semmi érdekes
Tudom, a tükörbe nézel
És ott se látsz semmit
De én nem akarom hagyni
Hogy megint kétségbe ess
Rádióaktív rádió
Tévé, hülye tévé
A napjaid megint összeállnak
Egy elhomályosult évvé
Nem élhetsz az emlékeidből
Mert nem történt veled semmi sem
Azt hazudnak neked, amit akarnak
Nem lenni nem jó
De nem jobb lenni sem
Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra 2x
De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!
Ha nem akarod hallani azt, aki oktat
Mert véletlenül tudod
Hogy egy utolsó szemét
Ha azt gondolod róla
Hogy pofázhat és szophat
Fogd be a füledet
Vagy hallgasd ezt a zenét
Ha eleged van abból
Hogy senki se tudja
Hogy mit kellene csinálnod
Hogy jobb legyen a kedved
Mégis mindenki okos
Mert azt hiszi magáról
Fogd be a füledet
És hallgasd meg a csendet
Ha zavarni akarnak a depressziódban
Ha meg akarják mondani
Hogy mikor hova állj
Fogd be a füledet
Hallgasd meg a csendet
És ha szét akarják törni
Üvöltsél, hogy fáj!
Fáj!
Ha megkérdezik tőled
Hogy hova-hova-hova
És te nem akarod tudni
Vagy nem tudod a választ
Fogd be a füledet
Csukd be a szemedet
Távolíts el mindent
Ami erőszakot áraszt
Ha össze-vissza tapogatnak
Kiváncsi kezek
Mert nem tudják
Hogy téged simogatni kell
Robbantsd ki magadat
Élvezd az agyadat
Veszítsd el a tested
És csak befelé figyelj
Ha játszani szeretnél a játékaiddal
De azt látod
Hogy mindegyiket tönkretették végleg
Találj ki újakat, szopjad az ujjadat
Rugdoss és üvölts
És ne őrülj meg, kérlek!
Fáj!
Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra 2x
De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!
Na, te csak ne vedd el tőlem azt
Ami az enyém
Na, vedd le azt a konyhakést
Az ereidről, kérlek!
Ha vérbe fagyva talállak
Az ábrándjaim helyén
Én megutálom magamat
De megutállak téged is
Na, csinálj szépen valamit
Kösd le gyorsan magadat
Nyúlj inkább a bugyidba
Vagy írj te is egy verset
Nekem nem jó érzés az
Hogy te ott térdig húgyos budikba'
Egy konyhakéssel nyiszáljad
A halhatatlan lelked!
Fáj!
Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra 2x
De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!
Na látod
Túl vagy az egészen és itt vagyunk
Egészen egészben, egészen közel
És hogy te kizuhanj a képből
Amíg engem egy gépből
Hallgatsz, azt felejtsd el
Tudod te is simogatni magadat
És élvezni az agyadat
Neked használ az is, ami árt
És nagyon okosan tetted
Hogy elhoztad a test
Mert tudod
Hogy nekemszükségem van rád.
Tudom, hogy itt vagy
Valahol a fényeken túl
Tudom, ha ismernélek
Megőrülnék érted
Tudom, hogy tökéletes a tested
És hibátlan a lelked is
De te magadat mégis
Nyomoréknak érzed
Tudom, hogy lehallgatod néha
A telefonodat
De nincs benne semmi érdekes
Tudom, a tükörbe nézel
És ott se látsz semmit
De én nem akarom hagyni
Hogy megint kétségbe ess
Rádióaktív rádió
Tévé, hülye tévé
A napjaid megint összeállnak
Egy elhomályosult évvé
Nem élhetsz az emlékeidből
Mert nem történt veled semmi sem
Azt hazudnak neked, amit akarnak
Nem lenni nem jó
De nem jobb lenni sem
Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra 2x
De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!
Ha nem akarod hallani azt, aki oktat
Mert véletlenül tudod
Hogy egy utolsó szemét
Ha azt gondolod róla
Hogy pofázhat és szophat
Fogd be a füledet
Vagy hallgasd ezt a zenét
Ha eleged van abból
Hogy senki se tudja
Hogy mit kellene csinálnod
Hogy jobb legyen a kedved
Mégis mindenki okos
Mert azt hiszi magáról
Fogd be a füledet
És hallgasd meg a csendet
Ha zavarni akarnak a depressziódban
Ha meg akarják mondani
Hogy mikor hova állj
Fogd be a füledet
Hallgasd meg a csendet
És ha szét akarják törni
Üvöltsél, hogy fáj!
Fáj!
Ha megkérdezik tőled
Hogy hova-hova-hova
És te nem akarod tudni
Vagy nem tudod a választ
Fogd be a füledet
Csukd be a szemedet
Távolíts el mindent
Ami erőszakot áraszt
Ha össze-vissza tapogatnak
Kiváncsi kezek
Mert nem tudják
Hogy téged simogatni kell
Robbantsd ki magadat
Élvezd az agyadat
Veszítsd el a tested
És csak befelé figyelj
Ha játszani szeretnél a játékaiddal
De azt látod
Hogy mindegyiket tönkretették végleg
Találj ki újakat, szopjad az ujjadat
Rugdoss és üvölts
És ne őrülj meg, kérlek!
Fáj!
Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra 2x
De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!
Na, te csak ne vedd el tőlem azt
Ami az enyém
Na, vedd le azt a konyhakést
Az ereidről, kérlek!
Ha vérbe fagyva talállak
Az ábrándjaim helyén
Én megutálom magamat
De megutállak téged is
Na, csinálj szépen valamit
Kösd le gyorsan magadat
Nyúlj inkább a bugyidba
Vagy írj te is egy verset
Nekem nem jó érzés az
Hogy te ott térdig húgyos budikba'
Egy konyhakéssel nyiszáljad
A halhatatlan lelked!
Fáj!
Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra 2x
De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!
Na látod
Túl vagy az egészen és itt vagyunk
Egészen egészben, egészen közel
És hogy te kizuhanj a képből
Amíg engem egy gépből
Hallgatsz, azt felejtsd el
Tudod te is simogatni magadat
És élvezni az agyadat
Neked használ az is, ami árt
És nagyon okosan tetted
Hogy elhoztad a test
Mert tudod
Hogy nekemszükségem van rád.
2016. december 9., péntek
Tudod mi leszek ha nagy leszek?
Kérdezi Boróka.
Mondom neki, hogy nem, áruld el. :)
Erre ezt válaszolja:
- Ha nagy leszek királykisasszony leszek, Nimród pedig vőlegény. És any te is királykisasszony leszel, csak nagy.
Okééé :D
Mondom neki, hogy nem, áruld el. :)
Erre ezt válaszolja:
- Ha nagy leszek királykisasszony leszek, Nimród pedig vőlegény. És any te is királykisasszony leszel, csak nagy.
Okééé :D
2016. december 6., kedd
Miért?
Mostanában egyre gyakrabban hallom azt, hogy:
- Segítek, mert soha nem tudhatom, hogy mikor szorulok én is a segítségére.
Először elengedtem a fülem mellett. Aztán a napokban egyre többször hallottam ugyanezt különböző emberektől, különböző helyeken, helyszíneken. Így akarva, akaratlanul szöget ütött a fejemben, s elkezdtem kicsit filózni ezen. Hiszen amúgy szerintem MINDEN okkal történik, nem hiszek a "véletlenekben". Legyen szó egy félfüllel elcsípett mondatról, vagy éppen egy személyről akit "véletlenül" életünk útjára sodor a sors, vagy bármi másról.
Szóval, miért van az, hogy képtelenek az emberek önzetlenek lenni? Miért van az, hogy cselekedeteink legtöbbjét feltélekhez kötjük. Miért nem vagyunk képesek a feltétel nélküli szeretetre? Miért öli ki ezt belőlünk az idő? Hiszen a gyerekek őszinték, önzetlenek, feltétel nélkül tudnak szeretni...Miért képtelen mindezt az emberek többsége felismerni? Miért kényelmesebb legkezelően viselkedni a gyerekekkel?
Miért nem merülnek fel az emberek többségében ezek a kérdések?
- Segítek, mert soha nem tudhatom, hogy mikor szorulok én is a segítségére.
Először elengedtem a fülem mellett. Aztán a napokban egyre többször hallottam ugyanezt különböző emberektől, különböző helyeken, helyszíneken. Így akarva, akaratlanul szöget ütött a fejemben, s elkezdtem kicsit filózni ezen. Hiszen amúgy szerintem MINDEN okkal történik, nem hiszek a "véletlenekben". Legyen szó egy félfüllel elcsípett mondatról, vagy éppen egy személyről akit "véletlenül" életünk útjára sodor a sors, vagy bármi másról.
Szóval, miért van az, hogy képtelenek az emberek önzetlenek lenni? Miért van az, hogy cselekedeteink legtöbbjét feltélekhez kötjük. Miért nem vagyunk képesek a feltétel nélküli szeretetre? Miért öli ki ezt belőlünk az idő? Hiszen a gyerekek őszinték, önzetlenek, feltétel nélkül tudnak szeretni...Miért képtelen mindezt az emberek többsége felismerni? Miért kényelmesebb legkezelően viselkedni a gyerekekkel?
Miért nem merülnek fel az emberek többségében ezek a kérdések?
2016. december 4., vasárnap
Összegzés
Az úgy kezdődött, hogy a volt osztályfőnököm, P.G. javasolta, hogy a peda licibe iratkozzak be, mert szerinte az nekem való. Persze 1-4 osztályban voltak olyan gondolataim a: "Mi leszel, ha nagy leszel" kérdéskörrel kapcsolatban,hogy: tanítónő szeretnék majd lenni. De úgy akkor, 8. végén ezt valahogy már nem vettem annyira komolyan. Hiszen akkor jött az első szerelem, s kisebb dolgom is nagyobb volt annál, hogy ilyesmivel foglalatoskodjak.
Beiratkoztam, elvégeztem. Mentem versenyvizsgázni, de én túl naív voltam ehhez az egész tanügyis dologhoz, persze a szüleim tudták, gondolták, hogy hogyan is működnek a mi kis országunkban a dolgok, de én...én aztán sohaaa.Ugyanúgy kellett volna eljárni mint a korházakban, műtétkor, de én nem engedtem, nem hagytam, hiszen a dokiknak is utálok mellékest gyömöszölni a zsebükbe. Jó jegyet írtam, jobbat mint most...de nem kaptam helyet, nem taníthattam. Pedig addigra már skartam, nagyon, nagyon akartam. Addigra már tudtam, biztos voltam benne, hogy ez a dolgom az életben, de nem jött össze. Elszomorított. Kilátástalanság volt, üresség és ilyenek...
Férjhez mentem, babás lettem. Nem terveztük, de örültünk neki. Főleg én. Annak ellenére, hogy csupán 20 éves voltam, egyáltalán nem bántam. Éreztem, hogy készen állok rá, elég erőt éreztem magambsn ehhez az életre szóló feladathoz. Persze menetközben derült ki, hogy sokkal de sokkal nehezebb anyának lenni mint ahogyan azt elképzeli valaki...de előszőr az életben úgyéreztem, hogy ez az a dolog amiért meg kellett születnem...kiteljesedtem... Rájöttem, hogy miért nem "alakult" úgy, hogy tanítónő legyek...hiszen azáltal hogy ez a lehetőség elúszott kaptam egy sokkal fontosabb feladatot: más gyermekei helyett a sajátomat nevelgethettem. És ez boldoggá tett, mert felismertem ezt, már akkor amikor a terhességi teszt pozitívra sikeredett.
Mostanra két csodálatos, gyönyörű, okos és vagány gyermek édesanyja vagyok. 27 évesen. Szeretem ezt. A rengeteg szörnyű dolog és megpróbáltatás ellenére amin keresztül mentem és még megyek most is , szeretem mindezt. Szeretek anyuka lenni. Jó érezni, hogy van akinek én vagyok a mindene, és feltétel nélkül tudszeretni. Mert bizony, a kicsik még képesek erre, velünk felnőttekkel ellentétben. S lám, milyen önző is vagyok, már csak azért, hogy mindezeket felsorolom.
Rengeteg minden változott meg idén az életemben. Versenyvizsga, tanítás, egyetem és még sorolhatnám. Erőt kapok a manókáimtól, hiszen szeretnek, olyannak amilyen vagyok. Mégis elszomorít ez az egész, mert úgy érzem, hogy sehol nem tudom megállni 100%-an a helyemet.Elfáradtam. Mindez elgyengít.
Ráadásul gördültek életem útjába olyan dolgok is amikre nem számítottam soha. Megélhetném negatívumként is mindazt ami volt, de nem teszem. Megtapasztalásokat szereztem, és a jó dolgokat kiszemezgetve több lettem általuk, tapasztaltabb.. És ennek csak örülni tudok. :) Hiszen majd évek múltán, hogyan válhatna majd belőlem bölcs, idős nénike tapasztalat szerzések nélkül ??? :p Volt, elmúlt, s tudom, hogy semmi sem történik ok nélkül. Fejlődök folyamatosan. S még ha vannak bánatosabb, kimerültebb, elfáradtabb időszakaim is, mégis tudom, hogy a legfontosabb célomat az életben teljesíthettem, viszonylag fiatalon.
Csak most annyira elönt az úgyelegemvanmindenből érzés...csak most annyira szükségem lenne valahonnan valamilyen támaszra ahonnan töltődhetnék.
Koravénnek érzem magam, s lemerült duracell nyuszinak, de közben örömömet lelem a gyermekeimben...annyira érdekes és összetett érzés, annyira az, hogy azt hittem, hogy mdnet közben megfogom tudni fogalmszni, de mostmár ráébredtem, hogy nem, mégsem sikerül leírnom azt ami éppen most, per pillanat bennem zajlik.
Majd ha egyszer vissza olvasom lehet tudni fogom, hogy mi miért történt, vagy történik, vagy épen zajlik le így bennem. De még most nem. Annyit tudok, hogy minden előbb utóbb a javamat szolgálja, s ez a tudat azért megnyugtat
Beiratkoztam, elvégeztem. Mentem versenyvizsgázni, de én túl naív voltam ehhez az egész tanügyis dologhoz, persze a szüleim tudták, gondolták, hogy hogyan is működnek a mi kis országunkban a dolgok, de én...én aztán sohaaa.Ugyanúgy kellett volna eljárni mint a korházakban, műtétkor, de én nem engedtem, nem hagytam, hiszen a dokiknak is utálok mellékest gyömöszölni a zsebükbe. Jó jegyet írtam, jobbat mint most...de nem kaptam helyet, nem taníthattam. Pedig addigra már skartam, nagyon, nagyon akartam. Addigra már tudtam, biztos voltam benne, hogy ez a dolgom az életben, de nem jött össze. Elszomorított. Kilátástalanság volt, üresség és ilyenek...
Férjhez mentem, babás lettem. Nem terveztük, de örültünk neki. Főleg én. Annak ellenére, hogy csupán 20 éves voltam, egyáltalán nem bántam. Éreztem, hogy készen állok rá, elég erőt éreztem magambsn ehhez az életre szóló feladathoz. Persze menetközben derült ki, hogy sokkal de sokkal nehezebb anyának lenni mint ahogyan azt elképzeli valaki...de előszőr az életben úgyéreztem, hogy ez az a dolog amiért meg kellett születnem...kiteljesedtem... Rájöttem, hogy miért nem "alakult" úgy, hogy tanítónő legyek...hiszen azáltal hogy ez a lehetőség elúszott kaptam egy sokkal fontosabb feladatot: más gyermekei helyett a sajátomat nevelgethettem. És ez boldoggá tett, mert felismertem ezt, már akkor amikor a terhességi teszt pozitívra sikeredett.
Mostanra két csodálatos, gyönyörű, okos és vagány gyermek édesanyja vagyok. 27 évesen. Szeretem ezt. A rengeteg szörnyű dolog és megpróbáltatás ellenére amin keresztül mentem és még megyek most is , szeretem mindezt. Szeretek anyuka lenni. Jó érezni, hogy van akinek én vagyok a mindene, és feltétel nélkül tudszeretni. Mert bizony, a kicsik még képesek erre, velünk felnőttekkel ellentétben. S lám, milyen önző is vagyok, már csak azért, hogy mindezeket felsorolom.
Rengeteg minden változott meg idén az életemben. Versenyvizsga, tanítás, egyetem és még sorolhatnám. Erőt kapok a manókáimtól, hiszen szeretnek, olyannak amilyen vagyok. Mégis elszomorít ez az egész, mert úgy érzem, hogy sehol nem tudom megállni 100%-an a helyemet.Elfáradtam. Mindez elgyengít.
Ráadásul gördültek életem útjába olyan dolgok is amikre nem számítottam soha. Megélhetném negatívumként is mindazt ami volt, de nem teszem. Megtapasztalásokat szereztem, és a jó dolgokat kiszemezgetve több lettem általuk, tapasztaltabb.. És ennek csak örülni tudok. :) Hiszen majd évek múltán, hogyan válhatna majd belőlem bölcs, idős nénike tapasztalat szerzések nélkül ??? :p Volt, elmúlt, s tudom, hogy semmi sem történik ok nélkül. Fejlődök folyamatosan. S még ha vannak bánatosabb, kimerültebb, elfáradtabb időszakaim is, mégis tudom, hogy a legfontosabb célomat az életben teljesíthettem, viszonylag fiatalon.
Csak most annyira elönt az úgyelegemvanmindenből érzés...csak most annyira szükségem lenne valahonnan valamilyen támaszra ahonnan töltődhetnék.
Koravénnek érzem magam, s lemerült duracell nyuszinak, de közben örömömet lelem a gyermekeimben...annyira érdekes és összetett érzés, annyira az, hogy azt hittem, hogy mdnet közben megfogom tudni fogalmszni, de mostmár ráébredtem, hogy nem, mégsem sikerül leírnom azt ami éppen most, per pillanat bennem zajlik.
Majd ha egyszer vissza olvasom lehet tudni fogom, hogy mi miért történt, vagy történik, vagy épen zajlik le így bennem. De még most nem. Annyit tudok, hogy minden előbb utóbb a javamat szolgálja, s ez a tudat azért megnyugtat
Az érzés amikor ráébredek, hogy nem pete hanem plete.
A heti tevékenységi tervet dolgozom éppen ki, úgy részletesebben. S eszembe jut egy román nyelvű dalocska, egy olyan amit én még annak idején tanultam 1-4 osztályban,de valamiért nem felejtettem el (mondjuk nagyon, nagyon sok minden maradt meg különös módon. :p)
Szóval eszembe jut a dal, hogy: "Mos Craciun cu pete albe"...
Hmmm....ácsi....várjálmán...pete albe....hátezzelígyvminagyonnemoké.
Kiguglizom, s persze, hogy "plete albã" :))
Még jó, hogy alapos vagyok s nem foltososan tanítottam meg a lurkóknak ezt, a sokunk számára ismerős örökbecsű klasszikust. :p
Szóval eszembe jut a dal, hogy: "Mos Craciun cu pete albe"...
Hmmm....ácsi....várjálmán...pete albe....hátezzelígyvminagyonnemoké.
Kiguglizom, s persze, hogy "plete albã" :))
Még jó, hogy alapos vagyok s nem foltososan tanítottam meg a lurkóknak ezt, a sokunk számára ismerős örökbecsű klasszikust. :p
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)