Sikerült megvilágosodnom tegnap sok, sok gondolkodással eltöltött óra után, azzal kapcsolatban, hogy kire emlékeztet Laura.

Laura, az ovis kislany

Frida Kahlo

Nem vagyok én szelídecske, sem nem leány, sem menyecske.

Ezt hallgatva azon tűnődtem el, hogy egyrészt ugye milyen szép. Másrészt pedig egyszerűen nem tudom felfogni, hogy manapság a férfiak miért nem mondanak ilyen csodaszépeket a nőknek. Pedig szerintem nagyon is lenne rá igény. :p Milyen kár, hogy manapság már nem "divat" udvarolni, sőt már lassan tartalmasakat beszélgetni sem. Tuti vannak kivételek, de én a környezetemben ezt tapasztalom. S már megint csak elszomorodom, én mostanábsn mindíg mindenre rácsodálkozom, s azután meg elszomorodom. De nem vészesen, csak úgy ni, egy kicsikét.

Boldogság az amikor...

- Boldogság az, amikor augusztusban kinézek egy táskát, meg rendelem, várom, várom, s amikor hív a futár pont nincs senki otthon. Aztán egy hét elteltével bemegyek a Cargushoz és kiderül, hogy nem lett vissza küldve a csomagom, de az ott dolgozó csajok hiába keresik de sehol sem találják. És annyiban marad a dolog, és nekem még mindíg kell táska...és ma éjfélkor küldi tesókám a linket, hogy megint van ugyanaz a táska, már nem érdekel az ára, nekem az kell!!! ( mert augusztusban leárazáskor rendeltem), és meglátom, hogy mést annál is olcsóbb, és megrendelem, és most várok, várok, és H&M < 3
- Boldogság az, amikor felpróbálok egy kabátot amiről szemre úgy saccolom, hogy nekem kicsi, de mégis felpróbálom, és simán feltudom húzni , és jól áll, és tetszik is, és meglátom , hogy S -es, és tudom, hogy valamit elírhattak, vagy félre van méretezve, ee most, ez cseppett sem számít. :p
- Boldogság az, amikor...ahhh nem, mára ennyi jutott meg a temérdek, teljesen fölösleges papírmunka, meg az, hogy csupa zsúfolt minden, oly sok hosszú, a gyerekekkel, itthon eltöltött év utan, és fáradt vagyok, és kimerült vagyok, és mégis valohol élvezem. :)

Te szopatsz? Izé, te szopatol?

- Te szopatsz? - kérdezte egyszer szabóattila amikor Nimród kb 6 hónapos lehetett, s éppen az alkohol mentes söröcskémet kortyolgattam valamelyik teraszon, az anyutól kapott egy órás kimenőmkor.
- Hogy mi van? - kérdezek vissza értetlenkedve...(mi a bús bánatot akarhat vajon kérdezni ez az Ati?)
- Izé, te szopatol?
- ??? - még mindíg fogalmam sincs, hogy mit akarhat ebből kihozni.
- Hát te úgy szopatod a gyereket? - teszi fel szerinte helyesebben a kérdést. :P
- Ahhh, :)))))) hogy szoptatok e? Igen, igen, hát persze.

Bizony, bizony. S azután még kb 4 és fél évig egy huzamban. Mivel már babás voltam Boróval amikor Nimród még szopizott. Kb 2 hónap cici szünet volt a második babóca érkezéséig.
De nem bántam meg, nekik is jó volt, és nekem is ez a kis közös rituálé. Annyi, hogy most Béla issza a levét, hiszen ez az 5 szoptatással eltöltött év, ilyen éber alvást is jelentett számomra. Tehát, én kb egy éve tudok rendesen, nyugodtan aludni éjszaka, de azóta nagyon.:p Nem hallom meg ha a kicsik sírnak vagy hívnak, vagyis meghallom csak nehezen.
És ha már szoptatás rá is térek a bejegyzésem lényegére.
Ugyanis Anita kapott néhány faxa kis szoptatási tanácsot, s ezekből aztán akad bőven. Hiszen mindenkinek van egy, két praktikája, hiszen mindenki hallott már ezt, vagy azt, ami a szoptatással kapcsolatos,. .
Íme néhány gyöngyszem, melyek többségét nekem is mondták annak idején. S bizony, bizony nehezen tudtam őket nem szembe röhögni, vagy nem vissza kérdezni irónikusan vmi szintén nagyon okosat. :p Vagy pl, ha meg is tettem, ők tuti nem értették. :)) ami vicces is kicsit de közben meg elszomorító.

1. Egyél sok csokit, mert bele megy a csokiból a VITAMIN a tejedbe.
2. Egyél csokit, mert attól lesz édes az anyatej.
3. Öltözz fel, nehogy megfázzon a "mejjed" s elmenjen a tejed.
4. Ne legyél ideges, mert elmegy a tejed.
5. Ne sírj, mert elmegy a tejed.
6. Ne sírj, mert belázasodhatsz (:p ) és elmehet a tejed.
7. Tedd magasra a fejedet amikor alszol, nehogy az agyadra menjen a tej, mert akkor megbolondulsz. (Amúgy bebizonyítottan, Hodoson az egyik nő pont így járt,szóval a kispárnákat előnyben részesítő kismamáknak: !!! :p
Tehát már nem is tudom...én a szoptatás ideje alatt végig kispárnán aludtam, olyan közepes méretűn, és na, nem tudom, szerintem nekem nem ment az agyamra a tej, és meg sem bolondultam, vagyis...a múlt héten amikor egy olyan személy közölte velem, hogy szerinte én normálisabb vagyok mint sokan akik egyetemet végeztek, de közben köztudott, hogy ez az illető elég labilis alkat, mindenkivel modortalanul viselkedik, nem finomkodik, kimondja amit gondol, s mint kiderült állítólag még nyugtatókat is szed. Azonban az első találkozásunkat leszámítva amikor velem is nagyon, nagyon bunkón viselkedett, mostmár minden ok kettőnk között, s még így meg is dicsért. Én meg elgondolkodtam, hogy akkor most az  normális dolog e, hogy egy úgymond másoknak nem normális egyén, aki számomra meg mégis szimpi, ,,megdicsér,, , vagy én sem vagyok közben normális, mert kispárnán aludtam és az agyamra ment a tejem, csak közben meg azt hiszem magamról, hogy normális vagyok??? hmmmhmmmhinnnyeeee, :)) )
8. Egyél, hogy legyen tejed.
9. Egyél sokat, hogy még több tejed legyen.
10. Szoptatni csak 3 óránként szabad.
11. Szoptatni csak igény szerint szabad.
13. Teáztatni kell az újszülötett, mert az anyatej nem oltja a szomjat.

Huh most hirtelen ennyi jutott eszembe. Pedig még van bőven ilyen és ehhez hasonló.
Lényeg ami a lényeg mindenki tudja, hogy mit meg,hogy kell és mindenki témában van, vagy akar lenni, csak nem mindenkinek sikerül, amint az a legelső kis storymból is kiderülhetett.

Te vagy a legjobb anya a világon.

Amikor már úgy érzem, hogy ez az egész nekem már túl sok(k) így egyszerre. Amikor úgy érzem, hogy semmi erőm. Amikor folyton csak Palya Bea Szaladós című dalának az első fele jár az eszembe, és mindíg csak azt dúdolom, mindíg csak azt éneklem: " most úgy elfutnék, mindent itt hagynék, csak csönd, csak csönd legyen". Amikor Váradról hazafelé jövet olvasom a mailt, hogy még egy SWAT tervet (??? wtf ???) is meg kell írnom az ovis portofólióba, meg le is kell adni valakinek valamikorra. És másnap, munka után tiszta fáradtan az otthoni tennivalóim elvégzése közben elnézem a kicsikéimet, hogy milyen ügyesen eljátszanak együtt, és leülök, és arra gondolok, hogy minden xarral foglalatoskodom most csak pont velük nem, vagyis velük is de nem annyit mint régen, de nem annyit amennyit én szeretnék. És mégjobban elkezdem utálni ezt az egész állapotot...és Boróka oda szalad hozzám hízelegni, puszi puszi, ölelés és minden hasonló finomságokat kapok, és csak úgy magától azt mondja:
- Te vagy a világon a legjobb anya!- és mosolyog olyan cukin közben, Borókásan, és látom a szemén, hogy komolyan gondolja, de valahogy mégsem tudom elhinni neki, hiszen én meg pont az ellenkezőjét érzem.

DE, azt mondja Anita, hogy az egyik baratnője béjbisziszterkedett (ahogy Piri mondaná :p ) s az anyuka akinek a gyerekeire vigyázott tényleg semmit nem foglalkozott velük. Ennek ellenére a gyerekei mégis a világ legjobb anyukájának tartották őt. És ezt Anita barátnője nagyon nem értette, hogy hogyan lehetséges ez.
Boltos Anita is azt mondta ma A boltban, hogy amikor nagyon leszidja Vivit, s még a keze is eljár (mert náluk ez előfordul elmondása szerint havonta kb 1x), akkor is utána azt mondja neki Vivi, hogy ő a világon a legjobb anya.
Nimród is ott volt ekkor velem a boltban, s mindezt hallva felháborodottan azt mondta:
- De anya, hogy mondhatja Vivi azt, hogy Anita a legjobb anya a világon? Hiszen te vagy a világon a legjobb anya.
:)
TANULSÁG:
Még ha lelkifurim is van, és tudom, hogy nem én vagyok a világ legjobb anyukája, mégis,  azt már tudom, hogy a gyerekek nem elégedetlenkednek. Ők valóban tudják értékelni azt amit kaptak. Csak mi felnőttek már nem vagyunk képesek az ilyesmire. Ezért nem is értjük azt, hogy ezek a kis tiszta lelkű lények miért is mondják néha azt amit.
( néhány fbs bölcsesség amiket pont mostanaban osztottak meg "véletlenül" )

Biztonságban.

Az oviban azok a tapasztalataim,hogy ezek a kicsikék nincsenek hozzá szokva ahhoz, hogy valaki érdeklődik irántik, hogy valakivigyázni és gondoskodni akar róluk.
Megfigyeltem hogyha úgy alakul és leülök melléjük akaratlanul keresik a testi kontaktust (is), ráteszik a kezüket a kezemre, a lábamra. Látszik, hogy nem tudatosan, csak úgy reflexből.
Arról pedig nem is beszélve, hogy azzal kellett szembesüljek, hogy sem a cigány, sem pedig a magyar gyerekek egyszerűen nem tudnak mit kezdeni aztal, hogy letérdepelek velük szembe s azt mondom nekek, hogy : "Gyere beszéljük meg", "Mond el mit érzel most".
Ez az egész annyira szomorú es elkeserítő, látni, hogy a szülők többsége kimeríti a szeretet fogalmát abban, hogy mindennap csokiskiflit és 1 lejes üdítőt tesz a gyerekének uzsira. S ha nem tetszésemet fejezem ki akkor nem csak a szülőnek nem tetszik hanem még a boltos néninek sem. De kb lexarom.
Ameddig ezek a kicsi kezek felém nyúlnak "segítségért", biztonságért, addig nem érdekelnek az okos, bölcs és mindent tudó felnőttek!

Biciklizek

Igaz elég hideg van a bringázáshoz, de ez engem még nem igazán izgat...annyira azért még nem fázok a biciklin.:p
Szóval tekerek, tekerek a megszokott útvonalomon, amikor kupacsabi megállít és megkérdezi, hogy miért ott tekerek ahol és miért nem rövidítettem inkább itt:

Hát persze, hát hogyne....haggyálmán kupacsabi, pffff.

Miért kell hogy szeressem éltessem, keressem? Így is veszett a világ .Elveszett.

https://youtu.be/0VYPznNDe8s

Már megint csak én nem értem?

Mondjuk inkább hiszem azt, hogy nem értem vagy csak nem akarom érteni, esetleg azt, hogy nem érdekel. De azért persze mégis érdekel...de nem alkotok hangosan véleményt, hiszen szerintem én amúgysem értem.
De nem ezt a bevándórlásos dolgot nem értem, hanem az inkább az embereket nem, a népet, a tömeget. Annyira birkák és annyira irányíthatóak. A többség torkán szinte bármit lenyomhatnak úgy hogy ők mindehhez mosolyognak és bólogatnak.
De van egy másik kategória is, azok akik mindenhez értenek, de most és főleg ehhez. Véleményük van vállalják és vallják azt amit. S közben beskatujazzak magukat, úgy hogy észre sem veszik, hogy pont abba a csapdába esnek mint ami ellen "küzdenek". Persze csak szóban, mert tenni ha akarnának sem tudnának mit, meg végülis minek...
Számomra ez az egész olyan, hogy azért van, hogy ne legyen időnk arra, hogy egymásra, a szűkebb kapcsolatainkra koncentráljunk. Nem jut idő szeretni, megtanulni szeretni, elterelődik a figyelem arról, hogy akarjunk egyáltalán szeretni és szeretve lenni.

De ezt amúgy megint csak én nem értem, de már ez engem sem izgat már, mert ha izgatna sem tudnék sokat tenni. Tehát arra koncentrálok amit képes vagyok irányítani, kézben tartani, talán megoldani és kezelni.

Drága, jó Istenem, lehet ezt még fokozni? Én, én nem jutok szavakhoz, ezek után már tényleg bármi megtörténhet...pffff

Szóval végig akartam hallgatni kivancsiságból, de annyira xar, hogy nem sikerült.

Rózsásban, mostanában nem túl rózsásan...

"Anya bínázik"

Amikor hosszú, hosszú idő után kedvem támad meggyes muffint sütni, és elhatározom, hogy tökéletesre fog sikeredni, meg ugye amúgyis ez a specialitásom, ráadásul ezért magvaltam ki nyár elején azt a sok, sok meggyett. A kicsik még diót és mogyorót is törtek, hogy még tökéletesebb legyen. Azonban, hogy hamarabb elkészüljenek ezek az incsi-fincsi kis sütemények én azt a döntést hozom, hogy 180-ról felviszem a sütő hőmérsékletét 200°-ra, s amikor 10 perc múlva pittyeg a sütő én meg belepillantok, sajnálkozva tapasztalom, hogy valami nem stimmel.

:D
Amikor nem azt mondom, hogy odaégett, hanem inkább azt, hogy ropogósabb lett a kelleténél. :p
Hát igen, EZ az én specialitásom. S közben fontolgatom, hogy fel kellene töltenem a fotót a facere, mert ugye a facebookon minden háziasszony csodaszép, kreatív és tökéletes ételeket főz/süt és oszt meg az ismerőseivel...minden háziasszony, csak én nem. Most vagy nem vagyok háziasszony, vagy nem tartozok a "minden" kategóriába.
De lényegtelen amúgy, kicsit ropogós, de azt mondják a kicsik, hogy finom...s ez a leglényegesebb, hogy van akinek EZ és ÍGY a csodaszép és a tökéletes. Mindenki mas meg rakja fel a facere a vasárnapi menüjét, én tuti nem fogom. Aki számít az úgyis megkóstolhatja majd előbb, utóbb. :)