Te vagy a legjobb anya a világon.

Amikor már úgy érzem, hogy ez az egész nekem már túl sok(k) így egyszerre. Amikor úgy érzem, hogy semmi erőm. Amikor folyton csak Palya Bea Szaladós című dalának az első fele jár az eszembe, és mindíg csak azt dúdolom, mindíg csak azt éneklem: " most úgy elfutnék, mindent itt hagynék, csak csönd, csak csönd legyen". Amikor Váradról hazafelé jövet olvasom a mailt, hogy még egy SWAT tervet (??? wtf ???) is meg kell írnom az ovis portofólióba, meg le is kell adni valakinek valamikorra. És másnap, munka után tiszta fáradtan az otthoni tennivalóim elvégzése közben elnézem a kicsikéimet, hogy milyen ügyesen eljátszanak együtt, és leülök, és arra gondolok, hogy minden xarral foglalatoskodom most csak pont velük nem, vagyis velük is de nem annyit mint régen, de nem annyit amennyit én szeretnék. És mégjobban elkezdem utálni ezt az egész állapotot...és Boróka oda szalad hozzám hízelegni, puszi puszi, ölelés és minden hasonló finomságokat kapok, és csak úgy magától azt mondja:
- Te vagy a világon a legjobb anya!- és mosolyog olyan cukin közben, Borókásan, és látom a szemén, hogy komolyan gondolja, de valahogy mégsem tudom elhinni neki, hiszen én meg pont az ellenkezőjét érzem.

DE, azt mondja Anita, hogy az egyik baratnője béjbisziszterkedett (ahogy Piri mondaná :p ) s az anyuka akinek a gyerekeire vigyázott tényleg semmit nem foglalkozott velük. Ennek ellenére a gyerekei mégis a világ legjobb anyukájának tartották őt. És ezt Anita barátnője nagyon nem értette, hogy hogyan lehetséges ez.
Boltos Anita is azt mondta ma A boltban, hogy amikor nagyon leszidja Vivit, s még a keze is eljár (mert náluk ez előfordul elmondása szerint havonta kb 1x), akkor is utána azt mondja neki Vivi, hogy ő a világon a legjobb anya.
Nimród is ott volt ekkor velem a boltban, s mindezt hallva felháborodottan azt mondta:
- De anya, hogy mondhatja Vivi azt, hogy Anita a legjobb anya a világon? Hiszen te vagy a világon a legjobb anya.
:)
TANULSÁG:
Még ha lelkifurim is van, és tudom, hogy nem én vagyok a világ legjobb anyukája, mégis,  azt már tudom, hogy a gyerekek nem elégedetlenkednek. Ők valóban tudják értékelni azt amit kaptak. Csak mi felnőttek már nem vagyunk képesek az ilyesmire. Ezért nem is értjük azt, hogy ezek a kis tiszta lelkű lények miért is mondják néha azt amit.
( néhány fbs bölcsesség amiket pont mostanaban osztottak meg "véletlenül" )