volt egyszer egy iciri piciri

Néhány hónapos lehetett Nimród amikor feküdt az ágyikójában és észrevettem, hogy ott mászik a kicsi fiam közelében egy pók a falon. (Utálom a pókokat, nem akarom őket megölni, sőt semmit sem akarok csinálni velük. Ne legyenek, vagy, ha vannak is akkor kint mászkáljanak a fákon, de ne azokon a fákon amelyek a közelemben vannak.)
Mi tévő legyek? Ennyi miatt csak nem szaladhatok át a szomszédba Nanáért, mert az már milyen, anyuka lettem, anyuka vagyok, meg kell védenem a fiamat a póktól! Rám van utalva, csak rám számíthat, tehetetlen, nem tudja lesöpörni magaról ha véletlenül rá mászik Azért lettem én a Nimród anyukája, mert én vagyok az aki mindazt biztosítani tudja számára amire szüksége van. Tehát ha ott van az a pók a falon és én ezt észre vettem, akkor nyilván azért van mert képes vagyok arra, hogy ura legyek a helyzetnek. Mostmár tudom ezeket, erőt érzek magamban, hogy olyan dolgokat tegyek meg a gyermekemért amelyek azelőtt lehetetlennek tűntek.
Nem öltem meg a kis nyolclabút, rakényszerítettem arra, hogy felmásszon egy újságra, majd kivittem az udvarra, egy fa tövéhez.
Erőt éreztem magamban akkor, s ezt az erőt azóta folyamatosan érzem. Ez a pók kellett ahhoz, hogy feltudjak NŐni az anyasághoz. Nem mások segítsége által jutottam el erre a felismerésre, nem könyvekből olvastam. Egyszerűen megéltem.
Sokszor ici pici dolgoknak kell nagy jelentőséget tulajdonítanunk annak érdekében, hogy életre szóló változásokon menjünk keresztül.

őszies

Kint vagyok a kicsikkel az udvaron, felettünk épp madarak repülnek A pontból B- be. Boró hangosan felkiált:
- Nézd! Madár SEREGély.

Meleg van.

- Nem, most ne menjetek inkább ki az udvarra, mert olyan meleg van, hogy ledobbantok.
- Anya, légyszi! Megigérjük, hogy nem fogunk lerobbani.
:p

A kis három évesem.

Szóvá teszem Borókának, hogy:
- Huh, de poros vagy.
- Hát persze anya, mert a porban játszunk királynőset.
- És te vagy a királynő?
- Igen, PORoszországban.

Reggel

A szokásos reggeli lustizás során megemlítem Nimródnak, hogy majd kell beszéljek a jövendőbeli tanítójával, hogy megkérdezzem pontosan mire lesz szükség az iskolaba. Erre Nimród elkezdi sorolni:
- Szükségem lesz egy íróasztalra és egy munkavédelmi sisakra, mert elég veszélyesnek tűnik a lelógó csatorna az iskolánál, meg amúgy a fal is.
Hát igen...jogos.

Fel is került a listára a sisak :p Közben meg titkon mégis reménykedem hátha átköltöztetik a sulit az új épületbe, ha már egyszer megépítették...úgy ahogyan de készen van. Mondjuk lehet, hogy annak ellenére, hogy új, ott sem árt ha az épület körül sétálgatva feltesszük a sisakot, mert a régi mintájára, itt is csak úgy lóg a csatorna....

:o

Hogyan lehet ennyire szépet írni...csak ámulok és bámulok...
A kis exdrogos :p ki sem nézné belőle az ember. Mondjuk ezek után én mindent elnézek neki, még azt is ha "Jézusra áll rá, megszokott szerek helyett." :D

Üvegszilánkkal karcolom a neved a karomra
Nekem fontos hogy ott légy a húsban
Hegesedj rám öregkoromra
Bőrömkerítés szilvafával
Te ott alvadsz nyugodtan
S mint gyümölcs a magvat
Úgy hordozlak magamban

Kimondanám mint egy valódi költő
Nem elkoptatott szavakkal
De cukorba fullad a lángoló szív
S azt bevonja édes sziruppal
Ott vagy egy molylepke verdeső szárnyán
Ott vagy a falat kenyérben
Az esti olvasmány behajtott lapján
A karomra karcolt névben

Én nem látok mást csak téged (4x)

Röppen a szó olyan mélyre hatol
Rostokba sejtekbe belekarol
Egymásba olvad az élő anyag
Felkészülnek hogy elnémuljanak
Millió részecske aléltan zuhan
Molylepkék fényben és naftalinban.

Véletlenek

A tegnapi napom a véletlenek sorozatának köszönhetően vált igazán teljessé.
Amikor a Királyhágón olyannokkal cseverészek akik Váradiak és látásból épp, hogy köszönő viszonyban vagyunk. De mégis elbeszélgetünk, hiszen mondhatjuk azt, hogy egy helyről jövünk és ugyan oda tartunk. Van közös célunk, ott lenni Ákos koncertjén. Annyira jó volt ezt megélni. :)
Természetesen maga a koncert ultra hiper szuper jó volt. Én nem is emlékszem, hogy mikor tudtam magam utoljára ennyire elengedni. Véletlenül pont vagány helyre álltunk, s akik körülöttünk voltak annyira édesen és nagylekűen, a koncert egész ideje alatt ügyeltek arra, hogy nekem maradjon helyem táncizni. :D
Számítottam arra, hogy teljesen más hangzása lesz a daloknak élőben, azonban arra egyáltalán nem, hogy Ákosnak köszönhetően teljesen áttudom majd adni magam az "elektronikának" :p Zseniális volt ahogyan feldolgozta a saját számait, tucc tuccosítva azokat úgy, hogy eszméletlenül jóra sikeredjenek.
Persze az annyira nem jött be, hogy igen sok Bonanza banzáj számot raktak be a végére, s azokat ugye nem igen ismerem. De úgy tettem, hogy ők élvezik, hát akkor megpróbálom élvezni én is őket. És sikerült. :)
Érdekes véletlen még az is, hogy ma épp mondtam Bélának hogy az Adj hitet sikeredett a legvagányabbra, s be jó lenne újra mdghallgatni "úgy" ahogyan ott elhangzott. S láss csodát, pont azt a számot osztották meg élő adásban a facen a KMN szervezői. :D
Szeretem a véletleneket!
Szeretem a véletleneket, pedig TUDOM, hogy igazából nincsenek is véletlenek. TUDOM, hogy soha semmi sem történik ok nélkül, csak úgy ni, véletlenül. :)

(Ha idén még sikerülne eljutnom, persze teljesen "véletlenül" egy Vad Fruttik koncertre, na az lenne aztán még a csudajó :D )

Most így...

Amikor Pádison voltunk épp gyümölcs napom volt. S poénból már reggel Vad Fruttikat hallgattam, aztán odafelé az úton végig. Mindeközben rákellett jönnöm, hogy ez az együttes számomra AZ együttes. (Soha nem voltam az a nagy rajongó típus, hogy együtteses pólóm legyen vagy hasonlók, még a Depresszió az a banda akikkel ennyire azonosulni tudtam mint ezekkel a frutikkal, de ugye a Depresszió is elég gáz együttes név, főleg ha kamaszként aggattam volna magamra egy ilyen feliratú felsőt a liciben pl. Amúgy meg Depresszió koncin sem voltam még soha. Végülis nem is annyira vonzanak a koncertek, rossz élményeim vannak  a Szebeni Scorpionsról, s szerintem azért. Rossz, de azért felejthetetlen emlékeim. S nemis magáról a koncertről hanem az oda jövet-menetről. De mostanában olyan mehetnékem van. Lehet azért, mert falun lakunk, elszigetelve, de lehet nem. Szóval nem tudom végülis miért. Csak néhány kedvencemet szeretném élőben is látni zenélgetni, meg a hangulat, s ilyesmik...)
Persze béna a nevük, nagyon, nagyon béna, de ez már csak részlet kérdés. Mindenesetre felkerültek a konci bakancslistámra. Ott kell lennem valamikor, valamelyik koncertjükön!

Pádis- Mócok temploma - wc

Szóval igen, találtam wc-t fent a Mócok templománál. :D
Ráadásul kettőt, egy régebbi használhatatlant, s egy másikat amely nehezen megközelíthető amúgy, de ha úgy alakul, akkor igénybe vehető. Csak időben el kell indulni eme mellékes helyiség felé ugyanis igen meredek és macerás az út eme csodás faépítményig.

barangolás

Végül minden végső helyére kerül...magam leszek a zúzmara.

( ez jött be első videónak a dalhoz, utólag vettem észre, hogy túl sok benne a 3 percre jutó bölcsesség a háttérben persze, ami amúgy most lényegtelen, de nem baj, mostmár marad így,legalább letudom én is a faces hülye idézetek megosztogatását, nem ugyanolyan faxa így mintha mindennapra kipostolnék egyet...de na :p )

sejeHAJ

Amikor tudom, hogy az esti hajmosás miatt naaaaagyon xarul áll a hajam, DE bevállalom, hogy hajegyenesítés nélkül lemegyek A boltba, még mielőtt bezarna délre (igen, itt felénk ez a módi). S haza érve látom, hogy az utcajtónk előtt cigók tanyáznak, két megrakott szekér fával, és az egyik nagyon nagyon hangosan azt mondja, hogy: Dik mán deee szíp ez azzasszony.

Pfffff s én mindeközben tudom, hogy rám akarják majd sózni a fát.

Ez megint az az eset amikor jobb lett volna ha hangosabbra állítom be a zenét a fülesembe... Sebaj,majd holnap. :p

Szerelem

Ma átmentek a kicsik a szomszédba játszani. Amikor haza jöttek ebédelni Nimród eldicsekedett, hogy a vele egykorú kislány csak úgy engedte el, ha megfogja a kezét és ad neki három puszit.
Én darálom a paradicsomot, ők esznek...majd megszólal Nimród:
- Anya, de elárulta ám nekem a kislány, hogy miért kellett neki puszit adjak! :D
- Ohhhh, valóban? - kérdezem.- És miért?
- Megsúgta, hogy szerelmes belém. ( hatalmas vigyor az arcán)
- Ahhhh, értem. :) De végülis mit jelent az, hogy szerelmesnek lenni? - kérdezek vissza értetlenkedve.
- Igazából nem tudom. De szerintem azt jelentheti szerelmesnek lenni, hogyha nem vigyázok akkor a végén még elvesz feleségül.
:))

2 hónap alatt

Nem kg- ban, és nem is cm-ben mérve az elmúlt 2 hónap.
Ma figyeltem fel a múlt "nyomaira", ha értitek. :p

Kár, hogy a régi állomás helyére, ( természetesen kampányban )felépített közvécére elfelejtettek ajtót rakni.

A "fejlődés" jól látható.
                                     
2008 ( ebben az évben választották meg a tisztelt : majd megoldjuk domnul primar nirialexandrut)

2016 (választás, de inkább szavazás előtt)

Most, a választás, de inkább szavazás után néhány hónappal.
A megigért dolgokból még semmit nem valósítottak meg ( sem szemétügyileg, sem aszfaltilag, sem iskolaépület átadásilag, sem az utcák bekamerázásával kapcs, sem játszótér feljavításilag, sem, sem, sem). Persze mindenki tudta, tudja, hogy soha nem tartották be az ígéreteiket, még azok is tisztában vannak ezzel akik igérgetnek. S így belecsöppenve mindebbe azt kell, hogy mondjam, hogy ezazegész annyira de annyira GÁZ.

Ez pedig a facebook bejegyzésem, még a szavazás előtről, az állomásos téma kapcsán . Amikor még bíztam abban, hogy az emberek képesek választani, és nem csak szavazni. (Beeeeee)

https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=10206364799705207&id=1423986341

Így megy ez, az én kis falumban (is)

Boróka

A ma délutani, alvást helyettesítő lustizás közben Boró odajött hozzám a konyhába és közölte velem:
Anya, én úgy elfáradtam pihenés közben.
:D

A zegyetem.

No, végül bejutottam ingyenes helyre meg minden, kár is volt annyit izguljak e miatt. S már nem is lényeges, igazából csak addig volt az ameddig azt hittem, hogy nem jutottam be, mindenki más pedig azt, hogy csak mondom, hogy beiratkozok s közben nem is és ezért nem vagyok azon a listán. Amire amúgy csak véletlenül nem kerültem fel első körben. Szóval már mindez mindegy, lényegtelen, már nem fontos.
Ma összefutottam az utcán Ádám bácsival, kis kedves és érdeklődő mindíg, meg látszik, hogy nemcsak érdeklődik hanem valóban érdekli is, hogy mi van velünk. S közölte velem az egyetemezéssel kapcs, hogy ő nagyon örül, hogy túl vagyok a versenyvizsgán, s ilyenek DE nagyon félt nehogy elbutítsanak, megváltoztassanak majd engem ott a fránya egyetemen...:))
Milyen kis aggódó...:D
Persze megnyugtattam meg minden. ;)
Tehát, nem az a lényeg, hogy egyetemezni fogok, hanem az, hogy vigyázzak nehogy belehülyüljek majd mindabba ami ősztől elkezdődik...

Amúgy ezt hallgattam épp akkor amikor megláttam a nevemet a listán, hogy a 25 helyre jelentkező 29 emberkéből 7. vagyok (Pontosabban az Öngyötrő-t) majd ha egyszer évek múltán vissza olvasgatom az itt leírtakat jó lesz meghallgatni "úgy" is. ;)

Ami a legeslegdurvább az egész történetben az igazából az, hogy kiderűlt, hogy mind a 29 személy bejutott, az amúgy meghírdetett 25 helyre. Azért, hogy legyen nagyobb létszám, azért, hogy fizessenek minél többen...hányinger ez az egész zegyetem, egyetemesen butítják le a fiatalokat hogy akkor vagy valaki, akkor leszel sikeres ( a celesticaba, vagy a dong-yangba majd) ha anyádék kiperkálnak , neked frissen leérettségizettnek, évi 2.500 lejt. Azért, hogy aztán, a legtöbb esetben, az égegyadtavilágon semmit ne érj vele. Hmmmmmhmmmm ....lehet mégis csak tud valamit ez az Ádám bácsi.t

kb ez van most. :p

Felpörögve???

Amióta tanulgattam és közben szükségét éreztem, hogy tompítsam a kicsik által keltett alapzajokat, újra "rászoktam" a zenehallgatasra. Persze csak füllhallgatóval, mert nem minden zenéről gondolom azt, hogy jó a manókáimnak ha hallják.
De ennek amúgy örülök is, mert mindíg úgy voltam vele, hogy egy egy dalhoz tudtam kapcsolni egy adott hangulatot, állapotot, érzést. Tegnap, meg ma is ez a sláger

Persze nem mintha mostanában annyira nagyon fel lennék pörögve, sőőőt. Csak úgy bejött a lejatszási listán, s akkor ismétlőre tettem, és így. Lehet azért, mert van benne olyan is, hogy "Nem kéne" és ez olyan bihariasan hat számomra, kéne, kellene, kék (de nem a szín, mert az ugye kík), és ebben vagyok most, meg végülis voltam is mindíg. Sokszor utalom, de most jól esik ezt, így hallgatni.
Lényeg ami a lényeg cseppet sem vagyok felpörögve, pedig most van az a hangya vs tücsök időszak, amikor én vagyok a hangya és mindent amit a kertben találok, vagy Béla behoz a kertből elteszem, befőzöm, kifőzöm , fagyasztom, szörpözöm, stb stb. És nincs erőm meg kedvem az ilyesmihez, de közben meg jó is, hiszen : jó az ha van mihez nyúlni télen...Mert közben meg tavaly is ültettünk egy csomó paradicsomot, még darálót is vettünk hozzá hogy ne kelljen kinlódjak a paszírozással úgy mint tavaly előtt, és egyszerűen nem értek be a paradicsomok. Volt rajta egy rakás zölden, s egyszercsak eltüntek...Akkor ott van a borsó ügyis. Hogy tavalyelőtt nem volt fagyasztónk, mert ugye elromlott a hűtő pedig volt egy csomó, tavaly pedig azután romlott el a fagyasztó miután belevoltak rakva az éjjelente kibontogatott borsók és zöldpaszulyok....mikor tettem volna be a legfrissebb adagot akkor szembesültem azzal, hogy amit megfőzve fagyasztottamfagyasztottam le az bepenészedett, amit meg nem az pedig kicsirázott. Én utana még hetekig majdnem sírtam amikor csak eszembe jutott...
Szóval lehet ezért sincs idén akkor nagy kedvem a betevősdihez...mert az előző tapasztalataim azt mutatják, hogy úgysem sikerül majd...Jó a lekvárok, gyümibefőttek, szörpök mindíg jól sikerülnek amúgy, szöval nem panaszkodom.
Csak jobb lenne ha kicsikét, valahogy jobban felpöröghetnék. Csak azért, hogy nekem jobb legyen, hogy nagyobb kedvel és lendülettel csinálgassam mindazt amit ígyisúgyis meg kell csináljak.
Szóval most inkább úgy vagyok, hogy legyintve azt mondom, hogy: Ahhh, s azt amit Boró szokott: "Csukd be magam után az ajtót!!!"

Utálom az ilyen fb-s idézeteket/ bölcsességeket DE...

Ma kivételesen az egész család le ment A boltba, (mert mentünk felköszönteni Atillát), és a boltos néni megdicsért Béla előtt: Reni mindíg csak a legfontosabbakat veszi meg ( :D ), Reni mindíg hoz zacsit (kivéve amikor persze nem), Reni tudja, hogyan kell vásárolni.
Hát igen, kb így:

Annyira élvezem amikor csupa, csupa szeretetből és kedvességből ilyeneket mondanak az emberek, persze csakis úgy, hogy én is halljam, s közben meg igazából teljesen fölöslegesen és értelmetlenül. 

De azért valahol mégis jó. :)

Ebédelünk

Nimród: Milyen napod van ma anya?
Én: Szénhidrát.
Nimród: Akkor ez azt jelenti, hogy ma csak szenet ehetsz?
Én: :)))))))

Félidőben, félúton.

Tegnap kiléptem a: 'haine elegante xl' fb csopiból. :D

Én mondom, én hallom :p

Vannak időszakok, amikor egyszerűen nincs erőm semmihez. S most is pont ez van, már kb 2,3 hete . ilyen nem szeressem korszak.
Persze pont ilyenkor van az is, hogy a kicsik egyszerűen nem hallgatnak rám, nem vesznek figyelembe, stb stb...s ettől meg még rosszabb ez az egész, ilyenkor még jobban elgyengülök.
A legjobban egy tegnap előtti esettel tudnám példázni az ilyen jellgű időszakaimat.

Én: Nimród, légysz csukd be a hálószoba ajtót, és kérlek szépen ne szaladgálj.
(Ezt kb elmondtam 3x, de Nimród továbbra is futkorászott)

Béla: Nimród hallottad amit anya mondott?

Nimród: Igen!

Béla: Akkor ismételd el amit hallottál!

Nimród: Blablablablabla

Hát most kb így...
:D

Szép...

Nem vagyok nagy állatbarát. Szeretem őket, szépek meg minden, de nem fogdosom őket, nem engedem be pl a macskát a házba, s az ágyamba meg főleg nem.
DE világ életemben vágytam egy cocker spánielre, mert olyan kis takaros, fényes szőrű, szelíd szemű jószágok az ilyenek...Tudtam, hogy Letai Timiéknek lesznek kicsi kutyáik, s úgy eljátszottam a gondolattal, hogy : Be jó is lenne egy ilyen kis dög. :p
Megszülettek, aztán láttam, hogy árulják őket, még említettem is a zuramnak, hogy kellene vegyunk egyet. No de kutyáért pénzt, meg amúgyis van Csepke, meg a másik háznál még kettő, s na...
A héten írt Timi, hogy ők a párjával úgy gondolták, hogy az egyik kutyulit a kicsiknek ajándékozzák...a kicsiknek szánták, de igazából engem tettek vele a legboldogabbá, hiszem a kedvenc, meg ugye maga a szándék...
Olyan jók ezek a dolgok!!! Olyan csodálatos, hogy történnek szép és bájos dolgok, csodálatos érezni, és megtapasztalni, hogy bizony vannak még szép lelkű emberek. :)
Most csak mosolygok, nem tudok nem mosolyogni. Mosolyog az ajkam és mosolyog a lelkem is. :)

Boró

Anya, anya, hogy ilyen nagy a homlok..(itt azt hittem, hogy azt fogja mondani, hogy nagy a homlokom, s már hajoltam is, hogy puszti adjak neki és azt mondjam: Hát ilyen nagy sajna, ezen nem tudok valtoztatni. De megismételte a mondatot.. )
Anya, anya, hogy ilyen nagy a homlokizomlázad. :))

- Anya, anya, hívjuk fel Anitát.
- Most nem hívhatjuk kicsim, mert már késő van.
- Akkor írj neki egy mese- mest.
:D

Kicsikét nagy (még) a napszemcsi.