Gyertya vagyok az éjszakában

Dsida Jenő: Gyertyaláng


Gyertya vagyok az éjszakában,
fényért harcoló törpe bajnok.
Te sóhajtozol, Istenem,
S én jobbra hajlok, balra hajlok.
Csak gyöngén tartasz a kezedben,
mert lanyha szolgád vagyok, vásott,
s ezért zizeg az esti szél:
A Te szomorú sóhajtásod.
Lehetőségek klastromában
annyi elrejtett fáklya-szent él!
Uram, hát mi az érdemem,
hogy megláttál és kiszemeltél?
Viaszk vagyok és rongy szövétnek,
mit se tanultam, mit se láttam
s Te tudod, hogy egy gyertyaláng
nagyon kevés az éjszakában.
Erdei sok-sok sétaútban
szemed már nagyobb éjt is vert át
és mégis viszel engemet:
lengő, libegő pisla gyertyát.
Neked köszönhetem, hogy néznek,
s hogy engemet is néha látnak,
s hogy csudálkozva bámulom
sötét ívét az égerfáknak.
Gyertya vagyok az éjszakában,
fényért harcoló gyönge bajnok. –
Neheztelsz-e rám, én Uram,
hogy jobbra hajlok, balra hajlok?
Úgy szeretnék kedvedre égni
reszkető, boldog éji útban! –
Ha gyöngeségem fáj Neked,
sóhajts nagyot, – s én kialudtam.
(1927. április 11.)

Milyen aktuális ez most, ez az érzés amit érzek ezt a csodát olvasva...

BABITS MIHÁLY: ÁLMOK KUSZA KERTJEIRŐL

Álmodtam én és az álom, az álom én magam voltam.
Kertben bolygtam, és magam voltam a kert, ahol bolygtam,
a kert ahol bolygtam és bolygok, botlódva bozóttól bozótig,
mint ki éjjel jár tapogatva, és az árnyaktól huzódik.
Gonosz ligetben járok én, utamat nem látom előre,
és mégis biztosan tudom, hogy kijutok egyszer belőle.
Nem lesz az márma, sem holnap, sem holnapután, s azután sem,
és jól tudom, hogy nem lesz még halálom különös óráján sem,
s nem az idők végén - az idő sohsem érheti végét:
hanem az idők mögött valahol, hol az Isten tartja székét.

S veszélyesen, mintha az ürben egy csillag egy másikra hullna,
hullt, kedvesem, kertemre kerted és testvér álmod álmomra.
Most titkosan egy helyen két kert, és két álom olvad keverve,
mint egy lemezen két fénykép, vagy két hang egyszerre leverve.
Mintha külön nem volna elég útvesztő lelkünk vagy testünk,
egymásra dobott két háló, egymás zavarába estünk.
Egymás élete szörnyeivel tele minden bozótunk:
dupla sűrűségben járunk mi, s kézfogva tapogatózunk.
Vagy néha dacossan ha egymás lázas kezét eleresztjük,
nem vagyunk sem egy már, sem kettő, magunkat is velevesztjük.

Óh nem vagyunk mi boldogok, se tiszták, se jók, se bölcsek.
Életünk a kócos erdők ágainál kúszább és törtebb,
ezer rosszaságtól sötét és könnyektől nedves;
de a lombok végül is egymást a nyilt égbe ölelik, kedves,
mely fényes homlokkal hajol ránk, mint dajka az ébredezőre...
s egyszer símára gombolyul minden ami zilált és dőre.
Nem lesz az márma, sem holnap: az idő csak oszlopos tornác.
A Takács a napok mögött ül, amik során élve túl nem látsz.
Durva cselédei tépik álmaink kócát, a Sorsok,
mely gubancban hever előtte s nagy kezeik szelében borzog.

Paróúka?! -wtf???

A múlt héten levágattam a hajamat és szerintem elég jóra sikeredett. Olyan, hogy megint nagyon göndör és én szeressem amikor ilyen. Plusz lejött az oriflametől valami vagány korall vörös rúzs is, ma meg ilyen grungeos kockás pitos ingeben voltam, szóval naná, hogy kipróbáltam az ajkamon ezt a csodát.:p
Bementem az iskolásokhoz, ugyanis volt egy csöppnyi dolgom ott, azok meg rögtön kiszúrták a rúzst az ajkamon, no meg, hogy én ritkán...főleg ilyen feltűnőbbet...meg is jegyezték:
- de jó, hogy  kifestette magát, és még parókát is vett fel.
Hmmm....hinnye...hogy micsodaaaaa....akkor ez most jót vagy rosszant jelenthet???
:p

Sóhajtásosan...

Beszív-kifúj

Lassú városi alkonyat
Jólesik ez a hangulat
Nem kell most több gondolat
Az idő sehová sem halad

Van, hogy csak a tánc marad
Nem kell más, csak egy mozdulat

Csak egy mozdulat
Csak egy mozdulat


Van, hogy magamba érkezem
Érzem végre, hogy létezem
Van, hogy puhul a nézésem
Nem kell más, csak a légzésem

Van szám, nyelvem, orrom, tüdőm
Lélegezni mindig van időm

Beszív, kifúj
Kifúj

Van, hogy lassul a két kezem
Van, hogy pillog a két szemem
Van, hogy most épp nem kell más
Csak egy mély sóhajtás

Van szám, nyelvem, orrom, tüdőm
Lélegezni mindig van időm

Beszív, kifúj
Kifúj

Elmegy a régi
Jöhet az új

is- is, vagy-vagy. jobb lenne szerintem a vagyis. csak ilyen meg nincs. vagy ha van is, az nagyon ritka.

Isteni fény vagyok

Halál vagyok, Élet vagyok.
Szűz vagyok és szajha vagyok.
Őrző vagyok, forrás vagyok,
Testbe lehelt Lélek vagyok.
Bánat vagyok, derű vagyok,
Bölcső vagyok, sírhant vagyok,
Titok vagyok, válasz vagyok,
Oldás vagyok, áldás vagyok.
Hajnal bíbor ege vagyok,
Éjjel bársonyfénye vagyok.

Én vagyok, én vagyok,
Isteni fény vagyok.