akkor és most...Boróka 5 éves

Khm khm ez ma (le)marta a kisagyam :p

WeekEND

Több év vágyakozás után idén végre sikerült eljutnom a Campusra. Mondjuk hozzá kell tennem azt is hogy még az utolsó pillanatig is voltak kétségeim hogy valóban eljutok e, hiszen többnyire soha nem úgy alakulnak a dolgaim ahogyan eltervezem őket. Meg kicsit macerás is volt, hiszen előtte egy héttel verseny vizsgáztam, előtte egy nappal tudtam meg a jegyemet, előtte egy nappal volt az is amikor teljesen kiakadtam a tanügyi rendszerre, s pont aznap pedig véglegesítőztem. Bepakolni is csak úgy septiben pakoltam. A fesztiválra vágytam azonban csomagolni, hajnali 4.45-kor ébredni, utazni, vizsgázni, dolgokat elintézni majd ismét utazni egyáltalán nem volt erőm.
Mégis túléltem, megoldottam, eltelt. A vizsgatételeket is én dolgoztam ki a teremből a leghamarabb leírtam a leírni valókat majd rohantam tovább. :)
Szóval megérkeztem a Campusra. Voltak kétségeim a társasággal kapcs. akikkel mentem. Féltem az összeférhetetlenségtől. Annak ellenére hogy mindenkit ismertem már régről, mégis volt bennem egy kis félsz...Végig futattam néhány dolgot önmagamban s arra a következtetésre jutottam, hogy nem fogok rágörcsölni erre a társasággal kapcsolatos dologra, felülemelkedem a félelmeimen és a többiekkel szembeni fenntartásaimon s csak egyszerűen megpróbálom kiélvezni az ott létet, a fesztivál feelinget, a koncerteket s ezzel az 5 különös, kicsit az átlagostól eltérő személyiségű de mégis eszméletlenül jó fej és nagyszerű ember társaságát. Természetesen aggódtam amiatt is, hogy számukra is terhes lesz az én társaságom...de megpróbáltam erre nem gondolni egy idő után.
Ott voltam, jól telt.
Sikerült az elmúlt két hónapi rohanás, vizsgázás, izgulás és stressz által bennem kialakult feszkót egy kicsit levezetni.
Természetesen azt követően hogy hazaérkeztem újabb dolgok aggasztanak, viszont a Campus napján megírt vizsgán meglepően jól teljesítettem és elégedett is vagyok a jegyemmel, ezért úgy ahogyan eddig is, a negatív dolgok ellenére mindig érnek olyan hatások amelyek boldogsággal tölthetnek el. S igyekszem ezeket észre venni és értékelni.

U.I.: Megtudtam amúgy amit eddig is gyanítottam: nem igen tudok jól tájékozódni.
Szóval szerencsésnek érzem magam, hogy egyáltalán sikerült eljutnom esténként a szállásra és aztán pedig haza. :)

Ja és két dal ami jellemzi ezt az időszakomat, s tudom azt bármikor meghallom majd ezeket a jövőben a jelenlegi lelki állapotomra fognak majd emlékeztetni...
Ákos: Végre Keresem az utam.