most pedig...

Teltek múltak a hónapok, a mi szemünkfénye egyre nagyobb és erősebb kifiú lett. Egyre bátrabban jött ment a kezünket fogva. Nagyjából olyan december eleje körül amikor az ajtóhoz állítottuk Nanával akkor már bátran lépegetett felénk a kis édes.:D

Tudtam, hogy tud menni, csak éppen nem volt elég bátor ahoz, hogy egyedül elinduljon. Aztán egyszercsak...megtörtént. Épp Gergő vigyázott rá amikor bepillantottam a szoba ajtajának ablakán és megláttam, hogy az én egyetlenem kis édesen totyog össze, vissza. Snem csak totyogott hanem simán fordult, legugolt s még focizott is.

Szóval Nimród január 14.-én szombaton koradélután tette meg első, teljesen önálló és kis magabiztos léptei. Nagyon büszke vagyok rá.:)

Tityi- totyi

Amikor Nimród elkezdett mászni és sétállni, mindíg mondta, hogy ,,tityi-totyi,,:D

Aztán amikor október 23.-án a születésnapját ünnepeltük családi körben és mindenki haza ment akkor a mi nagy fiúnk megtette az első lépéset teljesen egyedül.

Nagyon, nagyon büszkék voltunk a mi nagy fiúnkra.:)

ÁLL A BABA, MEGY A BABA

Nanával :)

Az első szánkózás

ANGYALKA