Érdekes...

Mostanában elég ,,érdekesen,, alakulnak a dolgaink és úgymond kezdek besokalni...attól, hogy másokra vagyunk utalva és utálom ezt a helyzetet...utálom kiszolgáltatottnak érezni magam, és remélem, hogy egyszer vége lesz,és hogy hamarosan túl leszünk ezen az egésszen, mert nem hiszem, hogy sokáig fogom bírni ezt az állapotot, és nem hiszem, hogy a babának jót tenne ez a sok idegeskedés. Mert ugye én igyekszem nem felhúzni magam dolgokon, viszont egyszerüen nem megy, nincs türelmem, besokaltam, túl sok és túl komoly dolgok jöttek egyszere, olyanok, hogy még felfogni sem tudtam őket pedig már mindjárt egy hónaja az egésznek...de egyserüen nem megy:( Mindenesetre abban bízom, hogy még egy hónap és helyre állnak a dolgok és nyugodtan, pakolászva tölthetem el a kismamaságom utolsó néhány hetét.
Apropó a kismamaságról...ugye eddig azt hittük, hogy kislányunk lesz, nos nem, FIÚ:p Poénos ugye?Ez is azt bizonyítja, hogy amibe csak beleéljük magunkat és elkezdünk tervezni meg ilyenek biztos, hogy nem úgy fog alakulni amire mi számítunk...de ez van ezt kell elviselni.
Mindenesetre hihetetlen,mindeddig azzal voltunk, hogy lányunk lesz, beleéltük magunkat, anyu már horgolt is neki kis téglaszínű kisruhát, vásároltunk is egy csomó rózsaszín mintás kis rugdalózót, vannak kis csaj kiscsizmáh, ,,A mi kis hercegnőnk,, című Anitától kapott csupa rózsaszín és lánynak szóló baba napló, és még sorolhatnám...de ez van a pici fiúnak is nagyon örülünk, csak még hozzá kell szokni a gondolathoz:)
De szerintem menni fog:)

Ez is, az is, jó is nem is.

Mostanában elég össze- visszaság van az életünkben, mondhatni káosz...és megint minden olyan kilátástalan, azt hiszem ilyen helyzetben már lehet azt mondani, hogy ennél már nem lehet rosszabb, de nem mondom, mert mindig lehet rosszabb...sajnos.
Egyetlen örömöm a pocakomban növekvő és egyre erősebben rugkapáló pici babánk. Valahogy még mindíg azt érzem, hogy az ő születésével meg fog változni minden, és miután már mellettünk lesz minden szép és jó lesz...és ez ad erőt a holnaphoz, a jövőhöz.
Jó dolog az, hogy még meg sem született de már olyan emberekkel hoz közelebbi kapcsolatba akikkel ezelőtt nem nagyon lett volna közös témánk, és ez jó érzéssel tölt el, mert megerősíti bennem azt a reményt, hogy meg fog változtatni körülöttünk mindent, és ez boldoggá tesz:) Picikét tartok a szüléstől főleg így, hogy azt hinné az ember hogy milyen hosszú idő is az a kb. 9 hónap amíg a kismamának van ideje felkészülni a szülésre, szoptatásra, gyermek nevelésre, viszont annyira hamar elrepül ez az időszak, hogy hihetetlen...s októberig annyira kevés idő van... és annyi dolgunk van még addig...Maga a szüléstől nagyon picikét félek, hiszen nő vagyok, ezért vagyok nő, hogy szüljek és annyira csodálatosan alkotott meg Isten, hogy ezt a tökéletességet épp ésszel szinte lehetetlen felfogni. Inkább a korház rémiszt meg, az, hogy mennyire lesznek kedvesek a nővérkék, a bába, a szülész orvos illetve mennyire lesznek megértőek azok akikkel egy korterembe fogunk kerülni...Tudom azt, hogy majd mikor a kezembe fogom tartani a babánkat majd minden jön magától a szoptatás, öltöztetés, mosdatás, tisztába tevés, de mégis első babám, tapasztalatlan vagyok ilyen téren, és hiába utálom az ilyesmit, de mit fognak gondolni mások ha nem éppen úgy fogok csinálni mindent ahogyan kellene...és ez ilyeszt meg igazán. No de remélem minden rendben fog menni.
Amúgy Anitától kaptunk egy Baba Naplót, és nagyon örülök neki, mert világ életemben jó dolognak tartottam az emlékek ilyen fajta megörökítését. Ma el kezdtem írni bele és közben arra gondoltam, hogy majd 10, 15 vagy 25 év múlva a gyerekem fogja olvasni, és átélni mindazt amit én átélek és megtapasztalok ebben az éldott időszakomban, és örömmel tölt el, mert értelmet nyer ezáltal minden.:)