Ez is, az is, jó is nem is.

Mostanában elég össze- visszaság van az életünkben, mondhatni káosz...és megint minden olyan kilátástalan, azt hiszem ilyen helyzetben már lehet azt mondani, hogy ennél már nem lehet rosszabb, de nem mondom, mert mindig lehet rosszabb...sajnos.
Egyetlen örömöm a pocakomban növekvő és egyre erősebben rugkapáló pici babánk. Valahogy még mindíg azt érzem, hogy az ő születésével meg fog változni minden, és miután már mellettünk lesz minden szép és jó lesz...és ez ad erőt a holnaphoz, a jövőhöz.
Jó dolog az, hogy még meg sem született de már olyan emberekkel hoz közelebbi kapcsolatba akikkel ezelőtt nem nagyon lett volna közös témánk, és ez jó érzéssel tölt el, mert megerősíti bennem azt a reményt, hogy meg fog változtatni körülöttünk mindent, és ez boldoggá tesz:) Picikét tartok a szüléstől főleg így, hogy azt hinné az ember hogy milyen hosszú idő is az a kb. 9 hónap amíg a kismamának van ideje felkészülni a szülésre, szoptatásra, gyermek nevelésre, viszont annyira hamar elrepül ez az időszak, hogy hihetetlen...s októberig annyira kevés idő van... és annyi dolgunk van még addig...Maga a szüléstől nagyon picikét félek, hiszen nő vagyok, ezért vagyok nő, hogy szüljek és annyira csodálatosan alkotott meg Isten, hogy ezt a tökéletességet épp ésszel szinte lehetetlen felfogni. Inkább a korház rémiszt meg, az, hogy mennyire lesznek kedvesek a nővérkék, a bába, a szülész orvos illetve mennyire lesznek megértőek azok akikkel egy korterembe fogunk kerülni...Tudom azt, hogy majd mikor a kezembe fogom tartani a babánkat majd minden jön magától a szoptatás, öltöztetés, mosdatás, tisztába tevés, de mégis első babám, tapasztalatlan vagyok ilyen téren, és hiába utálom az ilyesmit, de mit fognak gondolni mások ha nem éppen úgy fogok csinálni mindent ahogyan kellene...és ez ilyeszt meg igazán. No de remélem minden rendben fog menni.
Amúgy Anitától kaptunk egy Baba Naplót, és nagyon örülök neki, mert világ életemben jó dolognak tartottam az emlékek ilyen fajta megörökítését. Ma el kezdtem írni bele és közben arra gondoltam, hogy majd 10, 15 vagy 25 év múlva a gyerekem fogja olvasni, és átélni mindazt amit én átélek és megtapasztalok ebben az éldott időszakomban, és örömmel tölt el, mert értelmet nyer ezáltal minden.:)