Mostanában elég ,,érdekesen,, alakulnak a dolgaink és úgymond kezdek besokalni...attól, hogy másokra vagyunk utalva és utálom ezt a helyzetet...utálom kiszolgáltatottnak érezni magam, és remélem, hogy egyszer vége lesz,és hogy hamarosan túl leszünk ezen az egésszen, mert nem hiszem, hogy sokáig fogom bírni ezt az állapotot, és nem hiszem, hogy a babának jót tenne ez a sok idegeskedés. Mert ugye én igyekszem nem felhúzni magam dolgokon, viszont egyszerüen nem megy, nincs türelmem, besokaltam, túl sok és túl komoly dolgok jöttek egyszere, olyanok, hogy még felfogni sem tudtam őket pedig már mindjárt egy hónaja az egésznek...de egyserüen nem megy:( Mindenesetre abban bízom, hogy még egy hónap és helyre állnak a dolgok és nyugodtan, pakolászva tölthetem el a kismamaságom utolsó néhány hetét.
Apropó a kismamaságról...ugye eddig azt hittük, hogy kislányunk lesz, nos nem, FIÚ:p Poénos ugye?Ez is azt bizonyítja, hogy amibe csak beleéljük magunkat és elkezdünk tervezni meg ilyenek biztos, hogy nem úgy fog alakulni amire mi számítunk...de ez van ezt kell elviselni.
Mindenesetre hihetetlen,mindeddig azzal voltunk, hogy lányunk lesz, beleéltük magunkat, anyu már horgolt is neki kis téglaszínű kisruhát, vásároltunk is egy csomó rózsaszín mintás kis rugdalózót, vannak kis csaj kiscsizmáh, ,,A mi kis hercegnőnk,, című Anitától kapott csupa rózsaszín és lánynak szóló baba napló, és még sorolhatnám...de ez van a pici fiúnak is nagyon örülünk, csak még hozzá kell szokni a gondolathoz:)
De szerintem menni fog:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése