Renáta
2023. október 8., vasárnap
2023. szeptember 25., hétfő
Az igazi...
„És egyszerre értettem, hogy nincs igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülálló. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden…”
2023. április 3., hétfő
Lift
El kell indulnom, el kell mennem. Idő van. Már túl sok idő telt a maradással, az egyhelyben topogással. Megnyomom a gombot. Várok. Utálok várni...a reggelre, az estre, a tavaszra, a télre... és arra, hogy egyszer lehetne akár jó is valami. Megérkezett. Belépek. Elindulok. Lefelé de közben valahogy mégis fel. Mintha a testemet a mélybe, a lelkemet meg az égbe emelné ez a fémszerkezet.
Megkönnyebbülést érzek, de valahol önvádat is. Miért sanyargattam magam valamivel ami csak ártott és megalázott?
Haladok.
El - le.
Ugyanúgy ahogy az elmúlt években megjártam a poklot és a mennyet is. Csak most ez egy pillanat. A lift sebességével egy ütemben pörög végig minden emlék, minden megélt gondolat, mondat és pillanat.
Jók - rosszak.
,,nem volt szárnyam, csak két csonka lapockám"
Volt aki az angyalkájának tartott, aztán pedig fokozatosan leszáradtak/leszárították a repülő alkalmatosságaim... ezért nem tudtam haladni, ezért volt szükségem a liftre.
Kiszállok.
Jólesően csiklandozza szememet és szívemet az éledező tavaszi fény.
Köszönöm a foszlásnak indulást, hiszen az élő anyag rohadása nélkül nem valósulhatna meg az újászületés.
2023. január 1., vasárnap
mézesek
2022. december 1., csütörtök
Ma is
"Az életed csak visszafelé tudod megérteni. Amikor rájössz, minden esemény egyetlen gyöngy volt az úton. Ahogy peregnek le szüntelen, látod majd, értelme volt mindennek. A lekésett busznak, a halvány mosolynak, a csalódásnak, annak az egyetlen szónak, ami annyira fájt. Megérted majd, minden érted történt. Azért, mert az élet szeret, és a legjobbat akarja neked. Terelt. Terelt akkor, amikor lekésted, és terelt akkor is, amikor hagyta, hogy elérd. Segített akkor, amikor a pofont kaptad, mert arrébb mentél, oda, ahol aztán az ölelés várt. Épp ezért ne görcsölj most sem. Hidd el, vigyáznak rád. Csodáld nyugodtan a lehulló levelek ezer színét, a napfelkelte aranyát, és" ne legyen benned félelem! Az élet tudja, mi jó neked. Terel. Hagyd magad, légy szabad, jó kezekben vagy! Ma is." (Todorovits Rea)
2022. szeptember 3., szombat
Kiss Mária - Mi tenne jót?
Most nem tudom, mi tenne jót velem,
nem tudom, mi könnyíthetne terhemen,
talán egy szó, ha jönne nesztelen,
megsimogatna hűvös-fesztelen,
talán egy kéz, simítva homlokom,
talán egy lélek, az enyémmel rokon,
talán egy újabb gond a gondokon,
talán a megnyugvás az arcokon,
talán egy fehér papírlap némasága,
talán egy könyv betűinek varázsa,
talán egy újabb hajsza hasztalan,
talán egy séta, némán, társtalan,
talán egy erdő, zöldbe öltözött,
talán egy vers, mely belém költözött.
2021. november 7., vasárnap
Úgyis mindegy...gondolatok egy dal margójára
Besötétedik, mindegy az évszak, hiszen ez nyártól, téltől független. Mindegy a helyszín, hisz számos helyen megfordulok. Esti meditációm … napom, hetem és életem összegzése ez. Csendben rágyújtani és a semmibe meredve ráébredni arra, hogy ,,Úgyis mindegy" a hely, az idő, az engem körülvevő emberek hada, az ingerek amelyek érnek.
Minden mindegy.
Körforgás az egész, ugyanúgy ahogyan a lefekvés és a felébredés, ahogy a reggelt követi az est, és a tavaszt a nyár, az ősz és a tél. Ahogyan életünk csupán a születés és a halál közötti mozgalmas kis szösszenet, mely csak számunkra lényeges és érdekes.
,, Úgyis mindegy" kivel, hol és mikor találkozunk, beszélünk, kit és hogy észlelünk és érzünk, szívünkkel, lelkünkkel, bőrünkkel. A megismerés a lényeg.
,, Úgyis mindegy" ha a kátrányos nikotinos nyugtatómat szivom, vagy a friss oxigéndús levegőt, be és ki, be és ki, mindig a szívás a lényeg.
Mindegy a körítés, a tapasztalatszerzés a mérvadó… az, hogy mind egy nyomot hagyjunk egymásban, hogy gondoljunk másra és más is ránk, hogy álmodjunk és velünk álmodjanak.
Mindegy hogy hogyan történik, a lényeg hogy történjen és észre vegyük, hogy észre akarjuk venni, ha megtörtént.
Egyszer ébren megálmodtam, egy dohányfüstös semmibenézős - naplezárás során, miközben az ,,Úgyis mindegy" zakatolt az agyamban, hogy a dolgok, érzelmek megélése a lényeg, nincs olyan hogy jó vagy rossz, nincs fekete és fehér, körforgás van, az életünkbe belépő események és emberek révén megvalósuló tanulás és okulás által fejlődhetünk. S ha egyszer szemünkre telepszik az álom, vagy a halál, hálásak lehessünk mindazért amit megélhettünk.
A sötétben parázslik a félre pöccintett égő cigi végem, pedig lett volna még vagy három szívásom, de úgyis mindegy mert véget ért a dal, úgyis mindegy mert maradt még levegő.