Szép...

Nem vagyok nagy állatbarát. Szeretem őket, szépek meg minden, de nem fogdosom őket, nem engedem be pl a macskát a házba, s az ágyamba meg főleg nem.
DE világ életemben vágytam egy cocker spánielre, mert olyan kis takaros, fényes szőrű, szelíd szemű jószágok az ilyenek...Tudtam, hogy Letai Timiéknek lesznek kicsi kutyáik, s úgy eljátszottam a gondolattal, hogy : Be jó is lenne egy ilyen kis dög. :p
Megszülettek, aztán láttam, hogy árulják őket, még említettem is a zuramnak, hogy kellene vegyunk egyet. No de kutyáért pénzt, meg amúgyis van Csepke, meg a másik háznál még kettő, s na...
A héten írt Timi, hogy ők a párjával úgy gondolták, hogy az egyik kutyulit a kicsiknek ajándékozzák...a kicsiknek szánták, de igazából engem tettek vele a legboldogabbá, hiszem a kedvenc, meg ugye maga a szándék...
Olyan jók ezek a dolgok!!! Olyan csodálatos, hogy történnek szép és bájos dolgok, csodálatos érezni, és megtapasztalni, hogy bizony vannak még szép lelkű emberek. :)
Most csak mosolygok, nem tudok nem mosolyogni. Mosolyog az ajkam és mosolyog a lelkem is. :)