Biztonságban.

Az oviban azok a tapasztalataim,hogy ezek a kicsikék nincsenek hozzá szokva ahhoz, hogy valaki érdeklődik irántik, hogy valakivigyázni és gondoskodni akar róluk.
Megfigyeltem hogyha úgy alakul és leülök melléjük akaratlanul keresik a testi kontaktust (is), ráteszik a kezüket a kezemre, a lábamra. Látszik, hogy nem tudatosan, csak úgy reflexből.
Arról pedig nem is beszélve, hogy azzal kellett szembesüljek, hogy sem a cigány, sem pedig a magyar gyerekek egyszerűen nem tudnak mit kezdeni aztal, hogy letérdepelek velük szembe s azt mondom nekek, hogy : "Gyere beszéljük meg", "Mond el mit érzel most".
Ez az egész annyira szomorú es elkeserítő, látni, hogy a szülők többsége kimeríti a szeretet fogalmát abban, hogy mindennap csokiskiflit és 1 lejes üdítőt tesz a gyerekének uzsira. S ha nem tetszésemet fejezem ki akkor nem csak a szülőnek nem tetszik hanem még a boltos néninek sem. De kb lexarom.
Ameddig ezek a kicsi kezek felém nyúlnak "segítségért", biztonságért, addig nem érdekelnek az okos, bölcs és mindent tudó felnőttek!