Miért?

Mostanában egyre gyakrabban hallom azt, hogy:
- Segítek, mert soha nem tudhatom, hogy mikor szorulok én is a segítségére.
Először elengedtem a fülem mellett. Aztán a napokban egyre többször hallottam ugyanezt különböző emberektől, különböző helyeken, helyszíneken. Így akarva, akaratlanul szöget ütött a fejemben, s elkezdtem kicsit filózni ezen. Hiszen amúgy szerintem MINDEN okkal történik, nem hiszek a "véletlenekben". Legyen szó egy félfüllel elcsípett mondatról, vagy éppen egy személyről akit "véletlenül" életünk útjára sodor a sors, vagy bármi másról.
Szóval, miért van az, hogy képtelenek az emberek önzetlenek lenni? Miért van az, hogy cselekedeteink legtöbbjét feltélekhez kötjük. Miért nem vagyunk képesek a feltétel nélküli szeretetre? Miért öli ki ezt belőlünk az idő? Hiszen a gyerekek őszinték, önzetlenek, feltétel nélkül tudnak szeretni...Miért képtelen mindezt az emberek többsége felismerni? Miért kényelmesebb legkezelően viselkedni a gyerekekkel?
Miért nem merülnek fel az emberek többségében ezek a kérdések?