SZÉPSÉG ÉS VÁLTOZATOSSÁG (Füst Milán)
Ha valakit arra ítélnének, hogy negyven évig egyebet sem szabad néznie, mint, mondjuk, mindétig a világ legszebb hegyeit vagy virágoszöld mezejét, akkor aligha képzelhető el, hogy még mindig szépnek tudná tartani. De ha valaki valamely füstös, piszkos városból érkezik oda, ahol túl sokáig kellett tartózkodnia… Vágyott az illető a zöld hegyek után? Még az se biztos, hogy ilyen vágy kialakult benne. Azt az egyet viszont bízvást fel lehet tételezni róla, hogy egész szervezete a változás okozta ingerek után vágyott: a füstös város után más ingerek kellettek néki, s íme, a zöld hegyek vagy mezők meghozták szemeinek s egyéb érzékeinek ezt a változást. Ha a tetszésben semmi ilyen elem nem volna, ha a változó ingerek szükségszerű kívánságai nem hatnának közre ebben is bennünk, akkor valamely művész remekét például akármeddig s akárhányszor nézhetnők meg – mondjuk, tíz évig naponta tízszer –, s mindétig egyforma tetszést kellene hogy keltsen bennünk. Csakhogy tudjuk, hogy ez nincsen így.
Kép: Igor Morsky
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése