2018. január 11., csütörtök

Megállók

Viszonylag nyitott, segítőkész  és barátkozós emberkének tartom magam. Viszont az már egy jó ideje feltünt, hogy valamiért ezeket a tulajdonságaimat mások is észreveszik rajtam. De nem ám csak a környezetemben élők, hanem az idegenek is.
Elég gyakran utazom tömegkozlekedéssel, legyen az busz, vonat, villamos, annak ellenére, hogy roppantul szeretek sétálni, s ha időm engedi az utam nagy részét gyalog teszem meg úgy általában. De van, hogy nem, s olyankor mikor jövök-megyek, vagy így, vagy úgy csomószor odajönnek hozzám mindenfèle járókelők ilyen -olyan információkat szerezni.
Pl olyan sokan állítottak már meg megkérdezni hogy hány óra van, hogy nemrégiben vettem karorá(ka)t.
De tegnap volt egy eset, hogy egy idősebb férfi kérdezte hogy melyik villamos megy a rogi piac felé s én tudtam neki segíteni, mert épp kiírta a kijelző, mert ugye amúgy nem nagyon tudom sajnos, hogy melyik vili merre...szóval állunk a megálloba s jött egy 2-es villamos. Az illető férfi határozottan elindult felszállni a villamosra de hátra pillantott rám a biztonság kedvéért, én higgattan intettem a fejemmel, hogy "nem, nem". Megértette s nem szállt föl.
Olyaaaan vicces volt. :p

Vagy pl tegnapelőtt mikor hajnalban Biharig mentem apuval onnan meg vártam valami távolsági buszt Várad felé.  Jött is egy kb 4 percen belül. Felszálltam rá. Viszont a sofőrnek nem volt elég visszajárója, így csak annyit mondott:
- Nem baj, majd legközelebb.
Közben mindketten tudtuk, hogy tuti nem lesz legközelebb. :p

De azt is élvezem amikor a vonaton a kalauz kedveskedni próbál de nekem nagyon nincs kedvem társalogni. S a sok "domnisoara"-zás közben én mosolyogva helyesbítek, hogy "doamna" és ő ettől zavarba jön és tovább áll.

Vagy tegnap amikor egy pár az utcán leakar szólítani, hogy "Doamna, doamna", megfordulok s akkor helyesbit a nőci, hogy "sau domnisaoara". Erre mondjuk nem mondtam semmit, mert ez még mondjuk jól is esett. És vicces is volt. Csak éppen nem tudtam sajnos hogy milyen intézményt keresnek.

Szóval ilyenek történnek velem mindig ha utazok'.
Örömmel tölt el az hogy olyannak tűnök mások szemében aki tuti tud majd nekik segíteni. Azonban rossz, hogy egy csomószor mégsem tudok, no meg kicsit veszélyes is így jobban bele gondolva, idegenekkel társalogni.
Nincs semmi bajom a tömegközlekedéssel, de azt hiszem hogy ősszel a def meg a titu vizsga után beiratkozok a sofőr suliba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése