Az érzés amikor...
A távolsági buszra felszáll egy idős nénike. Senki nem adja át neki a helyét, mindenki csak tekintget ki az ablakon, mintha nem vették volna észre.
Dühös leszek.
Én az ablak mellet ülök és ülnek mellettem, tehát nem áll módomban felajánlani neki a helyemet.
Viszont eszembe jut a Kontroll című filmből az a jelenet amikor a Macilány ugyanabban a helyzetben van amiben én most.
Elkezdem nézni a mellettem ülő huszonéves srácot, majd a nénit. A fiút és a nénit, feltűnően. Naaagyon feltűnően.
A fiúka zavarba jön, lesüti a szemét, elkezdi babrálni a telóját.
Erőt veszek magamon rövid tanakodás után, megszólalok :
- Nem szeretnéd átadni a helyedet annak a nagyon idős nénikének?
- Őőőő, pont arra gondoltam én is. - válaszol a srác.
Majd feláll és szól a néninek, hogy foglaljon helyet.
A néni kipirul, megköszöni, helyet foglal mellettem. S oda fordul hozzám:
- Leszáll? - Érti a fiúra.
- Nem, csak nagyon kedves. - Válaszolom hangosan.