ilyen olyan dolgocskák

Ha utazom és éppen nem olvasok közben, akkor jól esik csak úgy bámulni ki az ablakon és merengeni. Olyankor mindig eltűnődök ilyen, olyan dolgocskákon. S legtöbbször amikor tűnődök különböző kis bennem felmerülő dolgokat boncolgatok. Ma sem volt másként. Utazásom közben, meredten bámultam a tájat, a nagy latyakos, sáros, esőtől áztatott, lepukkant érmelléki tájat. Néztem a házakat, a házakban élő családok életére gondoltam...aztán persze a magaméra. Arra pl, hogy mindig mennyi hatás ér és akkor ezek miatt én folyamatosan változok. De közben olyan nagyon mégsem, mert az alap természetem ugye ugyanaz marad. Tehát lehet, hogy nem én magam változom az engem ért ingereknek köszönhetően, hanem a dolgokról alkotott véleményem lesz más. Ezt boncolgatva rájöttem több dologra is. 

Elsőként arra, hogy én ugye nem szeretem a vágott virágokat. Kapni sem, meg adni sem. Mert értelmetlennek látom levágni őket, csupán azért, hogy aztán megszáradjanak néhány napon belül. Persze szépek meg minden, de na. Ebből következik, hogy nem vallom magamról azt, hogy én most húdemekkora virágmániás lennék. Sőt, azzal voltam, hogy én nem is nagyon szeretem a virágokat. De most mikor az oviban Borókáéknak március 8 alkalmából képeket készítettek és lehetett sablonokat választani háttérnek (ezeket meg különösen utálom, de ha már megy a fotós, a többit fotózzák ne legyen már rossz érzése a gyereknek, hogy kimarad a jóból alapon vettem igénybe eme nem túl igényes szolgáltatást). Mivel gondolom tavasz meg hasonlók egy csomó virágos sablon volt. Rögtön megakadt a szemem a levenduláson, hiszen azt a virágot nagyon szeretem, mert kis strapabíró, időtálló, plusz nagyon sok mindenre felhasználható, ráadásul inkább gyógynövény szerűség mint virág.

Ok, lesz levendulás hátteres kép.

Nézem tüzetesebben a többi lehetőséget. Ahhh van hóvirágos, hát az olyan Renisch...meg az volt a jelem az oviban, kis takaros, egyszerű, plusz szívós, olyan aki utat tör a többi virág számára. A hóvirág nem lacafacázik, az apám kibújik a föld alól még a minuszokban is. Ráadásul köztudott, hogy a tavasz hírnöke így mindenkit olyan jó érzéssel tölt el ez, ha meglát a tavasz küszöbén egy hóvirágot. OK, lesz hóvirágos hátteres kép.

Nézem tüzetesebben a többi lehetőséget. Mi közzül választhatnék még, hiszen a levenduláson lesz a két gyerek együtt, a hóvirágoson Nimród magába, s kellene még valami amelyen Boró egyedül szerepel.

ahhhh....csupa virágos hátterek, hát semmi kreativitás nem szorult ezekbe....

ohhhh, csak most látom, hogy a legutolsó mintán tulipánok vannak. Azok meg olyan szépek...és annyira elbűvölnek mindig, hogy csak na. No meg valamiért a nőiességre emlékeztet, és vááá, de jü, hogy van tulipános, úgyis piros felsőben lesz Boróka a képeken.

OK, lesz tulipános hátteres kép.

Azt a mindenit, meg a kutyafáját még máma. Egy csomó virág van amit szeretek. Még ott a bazsarózsa és a havasi gyopár is (persze az utóbbi az titkon, hiszen az védett). Vajon miért könyveltem el magamban azt, hogy én nem szeretem a virágokat?

Pont úgy mint a sállal gyűjtésével kapcsolatban. Azóta amióta össze számoltam azt, hogy hány sálam van rájöttem, hogy én végül is gyűjtöm a fülcsiket és a táskákat is. :) De közben meg utálom magát azt ha valaki valamit nagyon gyűjt.

Ilyesmiken gondolkodtam a buszon ma reggel. Miért általánosítunk? De nem csak magunkkal hanem úgy mindennel kapcsolatban. Miért kell mindent összességében nézni? Nem jobb lenne boncolgatni egy kicsit a dolgokat, s akkor jobban tisztában lennénk a miértekkel. Meg azzal, hogy egy bizonyos dolgot miért állítunk?

Szóval, szeretem a virágokat, csak a vágott virágokat nem, s elismerem, hogy a gyűjtés nem feltétlenül rossz, mert nem összetévesztendő a fölösleges halmozással. 

hihihi...pont az i-re. Épp amikor befejeztem a kis irományomat és kezdtem el lefotózni a fotókat, haza érkezett az én nagy fiam és hozott nekem egy szál, szépen becsomagolt vágott virágot, amit a saját zsebpénzéből vásárolt. 

S rájöttem, hogy alkalom adtán szeretem a vágott virágokat, főleg azt a szándékot amivel a vágott virágot adják.