Besötétedik, mindegy az évszak, hiszen ez nyártól, téltől független. Mindegy a helyszín, hisz számos helyen megfordulok. Esti meditációm … napom, hetem és életem összegzése ez. Csendben rágyújtani és a semmibe meredve ráébredni arra, hogy ,,Úgyis mindegy" a hely, az idő, az engem körülvevő emberek hada, az ingerek amelyek érnek.
Minden mindegy.
Körforgás az egész, ugyanúgy ahogyan a lefekvés és a felébredés, ahogy a reggelt követi az est, és a tavaszt a nyár, az ősz és a tél. Ahogyan életünk csupán a születés és a halál közötti mozgalmas kis szösszenet, mely csak számunkra lényeges és érdekes.
,, Úgyis mindegy" kivel, hol és mikor találkozunk, beszélünk, kit és hogy észlelünk és érzünk, szívünkkel, lelkünkkel, bőrünkkel. A megismerés a lényeg.
,, Úgyis mindegy" ha a kátrányos nikotinos nyugtatómat szivom, vagy a friss oxigéndús levegőt, be és ki, be és ki, mindig a szívás a lényeg.
Mindegy a körítés, a tapasztalatszerzés a mérvadó… az, hogy mind egy nyomot hagyjunk egymásban, hogy gondoljunk másra és más is ránk, hogy álmodjunk és velünk álmodjanak.
Mindegy hogy hogyan történik, a lényeg hogy történjen és észre vegyük, hogy észre akarjuk venni, ha megtörtént.
Egyszer ébren megálmodtam, egy dohányfüstös semmibenézős - naplezárás során, miközben az ,,Úgyis mindegy" zakatolt az agyamban, hogy a dolgok, érzelmek megélése a lényeg, nincs olyan hogy jó vagy rossz, nincs fekete és fehér, körforgás van, az életünkbe belépő események és emberek révén megvalósuló tanulás és okulás által fejlődhetünk. S ha egyszer szemünkre telepszik az álom, vagy a halál, hálásak lehessünk mindazért amit megélhettünk.
A sötétben parázslik a félre pöccintett égő cigi végem, pedig lett volna még vagy három szívásom, de úgyis mindegy mert véget ért a dal, úgyis mindegy mert maradt még levegő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése