2017. május 21., vasárnap

véletlenül

Nézegettem a leveleimet s erre véletlenül bukkantam rá, bár azt hittem, hogy ezeket a kis ,,irományaimat,, már régesrég kitöröltem. Olyan ritkán ülünk le, mi emberek elgondolkodni azon, hogy milyenek is vagyunk mi valójában. Folyton azért pedálozunk, hogy másoknak megfeleljünk, hogy mások gondoljanak jót rólunk, s mindeközben megfeledkezünk önmagunkról.
Tessék leülni, tessék némaságba burkolózni önmagaddal, tessék időt adni a lényednek hogy kitárulkozzon. S ne csak tessék- lássék módon, hanem úgy alaposan, igazán. :) 
Tessék Reni, neked is, megint, mindig.
Tessék, ilyennek láttam én magam kb egy évvel ezelőtt, s látom még most is, ezért is lényeges ez amit most ide bemásoltam.

,,Én másabb vagyok, én kicsit elszállt, én kicsit olyan hogy ma pl rátaláltam egy dalra s akkor értettem meg igazán egy régebben olvasott könyvet, s most jó ez az érzés. Szeretek ellenni, válaszokat találni kérdésekre, úgy a létezésről s az emberi természetről. szeretem az emberekt, szeretek velük beszélgetni , nyitott vagyok és őszinte , azonban mégis távolságtartó, mert félek hogy megbántanak. Közhely, de én élő példa vagyok arra akit mindig csak ugy cserben hagynak, én vagyok az aki akkor jó ha vkinek kell vmi,.... de  én akkor is ott vagyok ha mindezt tudom. ,,



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése