Miért?

Van egy csomó minden ami kavarog bennem, amiről szeretnék ide írni. Hiszen szí

vesen olvasgatom vissza idővel a kis gondolataimat. Csak most alig van időm, s úgy félek, hogy elfelejtődnek ezek a kis eszmefuttatásaim. A ,,miértjeim,, , amelyek felvetődnek bennem mostanában.
Van egy olyan reklám amiben egy kisfiú folyton azt kérdezi, hogy: DE MIÉRT?
Magát a reklámot nem láttam, csakazértsem néztem meg, és csakazértsem fogom ide belinkelni. Viszont a sok reagálás alapján PONTOSAN tudom, hogy miről szól.
Arról. hogy a kérdezgetés, a ,,miértek,, feltevése mennyire idegesítő és mennyire hülyeség.
Bevallom valóban idegesítő, hiszen Nimród mostanában a második ,,miért,, korszakát éli. És nemcsak ilyen sima kérdéseket tesz fel amire könnyedén lehet válaszolni, hanem olyanokat amiktől a google valóban az elsőszámú barátommá válik.  (milyen jó is lenne ha múködne rendesen a telóm, hogy valóban könnyedén és gyorsan élni tudjak a teKnika adta lehetőségekkel)
Olyanokat kérdez pl, hogy:
- De a testhőmérséklettől el tud olvadni a műanyag? (ezt olyan vagányul kérdezte, hogy akarva akaratlanul megjegyeztem)
- És ha nem miért, vagy ha igen. akkor miért?
Meg ilyen hatalmas nagy számok szorzásának az eredményei érdeklik.
kérdez, kérdez és kérdez, vagányakat, okosokat, hatalmas nagy miérteket.
Idegesítő, hiszen túl sokat kérdez. Idegesítő, mert egy csomó mindenre nem tudok válaszolni. Idegesítő, mert olyan szívesen mondanám neki azt, hogy haggyálmán ezekkel a nagy miértekkel.

S amikor most, egy rakás mindenről szeretnék ide írni, és a kis agyamban összegzem is ezeket, hogy be jó is lenne mindezeket lejegyezni, észre veszem, hogy többnyire nem válaszok vetődnek fel bennem, hanem ,,miértek,,. Észre veszem azt, hogy hasznos és jó dolog kérdéseket felvetni. Észre veszem, hogy a felnőttek többsége nem tud kérdezni, s főleg nem tud jókat kérdezni. Megszokták, vagy megszokatták velük azt, hogy a kész válaszokat már megemésztve a szájukba vissza hányják, mert ami manapság folyik azt egyáltalán nem nevezném szájba rágásnak, mert nem az.
Örülök, hogy kérdez a fiam, örülök, hogy jókat kérdez, hogy nyitott, hogy érdeklődő.
Továbbá, ennek tükrében örülök, hogy vannak nekem is ,,miértjeim,,. S mégjobban örülnék hogyha majd ezeket a jelenben felvetődő ,,miérteket,, a jövőben visszaolvasva meg fogom tudni majd válaszolni.