most pedig...

Teltek múltak a hónapok, a mi szemünkfénye egyre nagyobb és erősebb kifiú lett. Egyre bátrabban jött ment a kezünket fogva. Nagyjából olyan december eleje körül amikor az ajtóhoz állítottuk Nanával akkor már bátran lépegetett felénk a kis édes.:D

Tudtam, hogy tud menni, csak éppen nem volt elég bátor ahoz, hogy egyedül elinduljon. Aztán egyszercsak...megtörtént. Épp Gergő vigyázott rá amikor bepillantottam a szoba ajtajának ablakán és megláttam, hogy az én egyetlenem kis édesen totyog össze, vissza. Snem csak totyogott hanem simán fordult, legugolt s még focizott is.

Szóval Nimród január 14.-én szombaton koradélután tette meg első, teljesen önálló és kis magabiztos léptei. Nagyon büszke vagyok rá.:)